Sánta Balázs

 

 

sánta_balázs_fénykép.JPG

Az ELTE–BTK Irodalomtudományi Iskolájának hallgatója vagyok, és az abszurd/nonszensz irodalom megjelenési formáival, meg egyáltalán mibenlétével foglalkozom a modern angol irodalomtörténet keretein belül. Így szakmai érdeklődésemhez hozzátartozik mindenféle (látszólag – vagy bizonyos értelemben valóban) értelmetlen, ámde mindenképpen megnevettető mű és szerzőjük, így pl. Lewis Carroll Alíz-történetei, Samuel Beckett vagy Tom Stoppard drámái, de Douglas Adams Galaxis útikalauz-opusa is. A tudományos tevékenységem viszonylagos abszurditásához tartozik még, hogy ezeket a végtelenül szórakoztató szövegeket szeretem nehéz munka árán ízekre szedni, elemeire bontani, hogy aztán viszont újra összerakva még izgalmasabbak legyenek.

 

 

 

 

Sánta Balázs kihelyezett előadása a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Godot Csodaországban - Az „abszurd irodalom”

(FUGA, 2014. november 20., csütörtök, 19.00)

 

 

Mi a különbség a holló és az íróasztal között? – Az Alice Csodaországban szerzője szerint a kérdésre egyszerűen nincs válasz – nem is azért lett föltéve, hogy megválaszolják. De akkor miért? A találós kérdést ez az előadás sem fejti meg, mint ahogy például azt sem árulhatja el, kicsoda Godot. Az előadás célja, hogy szemléltesse, mit lehet kezdeni az olyan „abszurd” művekkel, mint például Lewis Carroll, Samuel Beckett és Douglas Adams alkotásai. Nem kevés érdeklődésre tart számot persze az sem, hogy mi is az az abszurd. Erre a kérdésre már – talán – találunk is választ.

 

 

Bársony Márton

 

 

barsony.jpg

A Filozófia- és az Irodalomtudományi Doktori Iskolák hallgatója vagyok. 2014-ben a Yale vendégkutatója voltam. Kutatási és érdeklődési területem ehhez méltóan igen széles skálán mozog. Többek között nevetésfilozófiával, Bahtyin karneváli kultúrájával, Shakespeare-rel és drámairodalommal általában, burleszk filmművészettel, az „unheimlich” fogalmával, őrület teóriákkal, a bohóc jelenséggel és a bolondsággal mint transzgresszióval, valamint Foucault-val és Deleuze-zel foglalkozom. Rendkívül büszke vagyok rá, hogy a Pesti Bölcsész Akadémia alapítójának nevezhetem magam.

 

 

 

 

 

Bársony Márton kihelyezett előadása a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

A Rémbohóc - A figura eredete

(FUGA, 2014. november 13., csütörtök 19.00)

 

 

Manapság egyre gyakrabban találkozunk olyanokkal, akik félnek a bohócoktól, és ezt alaposan kihasználja az úgynevezett popkultúra is: képregényekben, horrorfilmekben, de még a „magaskultúra” egyes alkotásaiban is elszaporodtak az élénken kifestett, hegyes fogú, ijesztő bohócarcok. A figura egyidős az emberi öntudattal: a gyógyítás, a vallás, a művészet és annak perifériaterületei, az egész világ szinte minden kultúrája, egy emberekből összeálló, gyakorlatilag tetszőleges nagyságú csoport azonnal megteremti és porondot tesz alá. Mi rejlik a furcsa álarc mögött?

 

 

 

Zipernovszky Kornél

 

 

Zipernovszky_Foto_Kallus_Gyorgy.jpg

 

Az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának Amerikanisztika szakos hallgatója, újságíró-szerkesztő, kritikus. Az LFZE Jazz tanszékén a Jazz és média  speciális kollégium megbízott előadója. Kisdoktori disszertációját (Karinthy és a Nyugat) 1997-ben védte meg. A Gramofon Klasszikus és Jazz folyóirat egyik alapítója, itt és a Fidelióban vezette a jazzrovatot. Zenei írásai a Kalligram, az Imágó Budapest, Müpa Magazin és a Revizor Online hasábjain, saját rovatai a Bohém Jazz Magazin (Tradíció és kreativitás) és a Fidelio (Take 7) online felületein olvashatóak. Az Americana E-Journal előkészületben lévő tematikus jazz-számának vendégszerkesztője. Jazz nélkül két, írás nélkül max. három napig bírja ki.

 

 

 

Zipernovszky Kornél kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

A jazzkorszak Magyarországon

 

 

Magyarországon, hasonlóan Európa legtöbb országához, az 1920-as évek elejétől kezdve az amerikai jazzt játszó zenekarok és revüprodukciók hirtelen óriási népszerűségre tettek szert. Elindult az a folyamat, amelynek során kialakult a popkultúra hatásmechanizmusa, ahogy a jazz lett az előhírnöke a kulturális globalizációnak is. A nagyközönség gyorsan magáévá tette a jazzt mint új, izgalmas szórakozási formát, miközben, ahogy Michael Jacobs rámutatott: „a másik oldalon a szakemberek egy új művészeti ágat fedeztek fel benne”; a jazz tehát a társadalomban egyszerre hatott szórakoztató- és koncertzeneként. Alaposabb vizsgálattal kiderül, hogy az új műfaj Magyarországon is széles, az élet sok területén érezhető hatást fejtett ki már a húszas évtizedben.

 

I. 2014. november 5. (szerda) 18.00

A jazz megbolondítja Európát

A jazz európai meghonosodásának egyik első tényezője volt, hogy az első világháborúban harcoló amerikai katonazenekarok ragtime-ot játszottak, és a békében sokan közülük vissza is tértek, főleg Franciaországba. 1919-ben pedig a Southern Syncopated Orchestra érkezett Londonba, a Royal Albert Hallba, többek között Sidney Bechet klarinétossal, óriási sikert aratva. Koncertjükről Ernest Ansermet írt zenetörténeti jelentőségű méltatást. Az SSO egyik tagja Magyarországon is szerepelt néhány év múlva, együttesének egyik tagja a legismertebb magyar revütáncosból átvedlett jazzdobost, Chappyt tanítgatta, utána együtt turnéztak szerte a világon. Nálunk akkor tetőzött a jazzkorszak lázgörbéje, amikor Josephine Baker 1928-ban három hónapon át szerepelt a Royal Orpheumban.

 

II. 2014. november 10. (hétfő) 18.00

A cigányzenekar és a jazzband csatája

A jazzkorszak azzal fenyegetett, hogy elsöpri a – háború utáni ínséget és a trianoni békeszerződés következményeit eleve keservesen megsínylő – cigányzenekarok hagyományos népszerűségét, amint arról a magyar újságok már 1921-től kezdve beszámoltak. Ennek az alig ismert történetnek meglepő módon elég nagy visszhangja volt az észak-amerikai napisajtó egy részében is. Mind a tengerentúli, mind magyar dokumentumok szó szerint kenyérharcként, csataként írják le a történéseket. A jazz korai befogadástörténetének ez a különös epizódja érdekes válaszokat ad arra, hogy milyen érdekek, társadalmi-politikai helyzet, miféle csoportidentitás mozgatta a harcoló feleket, és hogy volt-e, lehetett-e békés megoldása ennek az ellentétnek.

 

III. 2014. november 17. (hétfő) 18.00

Felkent kritikusok a jazzbandről

A Zeneakadémián oktató Molnár Antal Jazzband című könyve 1928-ban jelent meg, szorosan a legelső ilyen témájú francia, angol és német nyelvű kötetek nyomában. Molnár ezen a könyvön kívül is azzal az igénnyel lépett fel, hogy orientálja a magyar közízlést a kérdésben. Molnár inkább csak kárhoztatta a jazz zenei- és kísérőjelenségeit, Paul Bernhard nyomán mégis elismerte: „elsőrangú és jófajta kamarazene”. Az Európában is sikeres zeneszerző, Jemnitz Sándor, és az első európai konzervatóriumi jazztanszék igazgatójának 1926-ban Frankfurtba meghívott Seiber Mátyás, aki Jemnitzhez hasonlóan zeneszerző és teoretikus is volt, bátran hívták fel a figyelmet a jazz értékeire, amelyek az önálló előadó-művészeti műfajjá válás irányába mutattak. Az évekig zajló élénk polémiában Szájkosarat a jazzre! címmel (1926) is jelent meg cikk az országban.

 

IV. 2014. november 24. (hétfő) 18.00

A jazz korabeli reprezentációja az irodalomban és a művészetekben

Jelentős azoknak a magyar prózai műveknek a sora, amelyek a jazzkorszak; az új divat és életszemlélet értelmezését kisérelték meg, elsősorban Szini Gyula posztumusz regénye, Herceg Ferenc pompás novellája, Csáth Géza és mások írásai. A Népszavában is publikáló Brichta Cézár, és néhány más lírikus, például Tóth Árpád formailag is mindent elkövet az új műfaj megragadására. Langston Hughes éppen ebben az időben egy párizsi mulatóban ismeri fel a jazz és a blues ritmusában a számára legfontosabb inspirációt, és válik hamarosan a Harlem Renaissance vezéralakjává. Ugyancsak jelentős helyet kap a téma Scheiber Hugó, Derkovits Gyula és jó néhány más, külföldön is megfordult magyar festő életművében. Végh Gusztávnak a Jazzband című könyvben megjelent illusztrációiban már egy kialakult formanyelvet figyelhetünk meg, amely évtizedekre beivódik, rasszista sztereotípiáival együtt, a jazz illusztrálásának gesztusrendszerébe. Idetartozik a Krenek-opera (Jonny spielt auf) és a The Jazz Singer című film itthoni fogadtatásának kultúrtörténete, amely a Másik és az idegen(ség) fogalmainak jelentőségére is rávilágít.

 

 

Facebook-esemény

Harlov Melinda

 

 

harlov.jpg

 

Az Atelier Európai Historiográfia és Társadalomtudományok Tanszékének másodéves doktorandusz hallgatója. Fő kutatási területe az épített kulturális világörökség jelensége nemzetközi és hazai szinten, valamint kapcsolata a műemlékvédelemmel. Tanulmányai mellett nemzetközi felsőoktatásban dolgozik és örökséghelyszíneket keres fel.

 

 

 

 

 

 

Harlov Melinda kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Világörökség

 

 

Szinte gomba módra gyarapodnak a világörökséggé nyilvánított helyszínek, események az egész Földön. Azt, vajon tudjuk, mit is jelent a világörökség fogalma valójában? Mitől válik valami a VILÁG örökségével, és mit kell vele tenni, ha már az? Ezeket az alapvető kérdéseket járja körbe a kurzus sok példával és egy konkrét hazai példát, Hollókőt megismerve. Minden alkalommal más-más szempontból kerül megvitatásra a világörökség koncepciója kérdések, személyes tapasztalatok, valamint a szakma és a döntéshozók hivatalos állásfoglalásait egyaránt figyelembe véve.

 

 

I. 2014. november 4. (kedd) 18.00

Miből lett a cserebogár?

Az UNESCO Világörökség koncepciójának kialakulása, intézményi keretei és feltételrendszere

 

II. 2014. november 11. (kedd) 18.00

Világörökség/Világörökségek

Az elmúlt évtizedek során megfogalmazott világörökségi kategóriák különbségeinek és hasonlóságainak áttekintése sok hazai és nemzetközi példával.

 

III. 2014. november 18. (kedd) 18.00

Világörökség – és az jó?

A világörökségi cím feltételeinek és hatásainak áttekintése a szakma és a világörökségi helyszínen lakó társadalom szempontjából.

 

IV. 2014. november 25. (kedd) 18.00

Hollókő: egy esettanulmány

Hollókő, Magyarország első és sok szempontból megosztó világörökségi helyszínének részletes megismerése, mint a korábbi alkalmakkor tárgyaltak megvalósulási példája.

 

 

Facebook-esemény

 

Tóth Piroska Anna

 

 

toth.JPG

 

Az ELTE Néprajz – folklorisztika mesterszakán végeztem 2011-ben. Jelenleg az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Magyar és Összehasonlító Folklorisztika programjának vagyok harmadéves hallgatója. Több mint tíz éve tartok néptánc és népi játék foglalkozásokat óvodás és kisiskolás gyermekeknek. Kutatásaimban a kortárs gyermekek folklórját, ezen belül pedig elsősorban az általuk használt szövegeket és játékokat vizsgálom.

 

 

 

 

Tóth Piroska Anna kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Gyermekfolklór és gyermekjátékok régen és ma

 

 

Azok a régi szép idők, amikor még egész nap kint szaladgáltunk a faluszélen vagy a grundon… A mai gyerekek már nem is tudnak igazán játszani… Vagy mégis? Lehet, hogy csak mi nem vagyunk elég nyitottak és figyelmesek? Ha nem azt várjuk, hogy, a gyermekek elődeikhez hasonlóan énekes körjátékokat vagy sportszerű népi játékokat játszanak, hanem megkérdezzük tőlük, mi is az a vécé-fogó, a lövöldözős bújócska, a gumizás, az egyérintő vagy épp a hüvelykszkander, a mai gyermekek játékainak és folklórjának gazdag és színes tárháza nyílhat meg előttünk.

 

 

I. 2014. november 3. (hétfő) 18.00

„Kör, kör, ki játszik…” Gyermekjátékok és gyermekfolklór a hagyományos paraszti kultúrában

A hagyományos gyermekjátékok és gyermekfolklór néprajzi kutatásának rövid történte. A gyermekek saját folklórjába tartozó szövegek és játékok típusainak bemutatása konkrét példákon keresztül.

 

II. 2014. november 12. (szerda) 18.00

Child-lore. A gyermekfolklór és gyermekjátékok nemzetközi jelenségei

A téma nemzetközi kutatatásának áttekintése. Játszótér-vizsgálatok, városi és iskolai folklór, a kamaszok folklórja – kapcsolat a transzcendenssel.

 

III. 2014. november 19. (szerda) 18.00

„Coca cola, Pepsi cola, Schweppes”. Kortárs gyermekjátékok

A mai városi gyermekek játékainak helye, ideje, az iskola és a felnőttek befolyása, nemi különbségek, a megváltozott játékrepertoár bemutatása elsősorban saját gyűjtéseim alapján.

 

IV. 2014. november 26. (szerda) 18.00

Mátyás királytól a gumiremetéig. Kortárs gyermekfolklór szövegek

A mai városi gyermekek dalainak és mondókáinak bemutatása elsősorban saját gyűjtéseim alapján. Nyelvi játékok, humor, trágárság és agresszió, eredet, a szövegek történeti kapcsolatai.

 

 

 Facebbok-esemény

Varga Mónika

 

varga.jpg

Az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolájának harmadéves hallgatója, az MTA Nyelvtudományi Intézetében zajló „Morfológiailag elemzett adatbázis az 1772 előtti magánéleti nyelvhasználat köréből” című OTKA-munkálat résztvevője. Kutatási-érdeklődési területei: mondattan, szöveggrammatika (elsősorban a középmagyar korszakra vonatkozóan), grammatikalizáció, jelentéstörténet, valamint a humor kognitív nyelvészeti megközelítése.

 

 

 

 

Varga Mónika kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Betegség és metafora a boszorkányperekben

 

 

Kiket és hogyan ettek meg a boszorkányok? Mi is történt azzal, aki kötésbe került, vagy aki a szépasszonyok táljába lépett? – Az előadások során a betegség fogalomkörébe tartozó szóhasználatot vizsgálom egy sajátságos történeti műfajban, a boszorkányperekben. A szókincs- és jelentéstörténet egyes eseteinek bemutatásával többek közt arra keresünk válaszokat, hogy a tanúvallomások alapján milyen tapasztalatok, hiedelmek, vélekedések segítségével dolgozhatta fel a 16–18. század embere a különféle váratlan, nem ritkán tragikus kimenetelű megbetegedéseket.

 

I. 2014. október 1., szerda 18.00

„Amint szoktak beszillenyi az illyes Aszonyok” – A boszorkányperek mint a nyelvtörténet forrásai

Az előadásban azt mutatom be, hogyan vizsgálható boszorkányperek szövegei nyomán a 16–18. század nyelvhasználata, a korszakra jellemző nyelvi változatok és változások – figyelembe véve a hivatalos stílus és az élőbeszéd összjátékát.

 

II. 2014. október 8., szerda 18.00

„Hét esztendőknek el forgása alatt” – A metafora és a nyelvi változás kapcsolatáról

Az előadás témája a következő: hogyan segíti elő a metafora (mint a megértés egyik eszköze és módja) a tapasztalatok hagyományozódását, illetőleg milyen hiedelmeket idéznek fel egyes metaforikus fordulatok például a boszorkány személye és tevékenységei kapcsán.

 

III. 2014. október 15., szerda 18.00

„Te öttél megh engemet néne” – Rontásmetaforák boszorkányperekben

A boszorkánynak tulajdonított károk előidézését a közösség megkülönbözteti az egyéb mágikus tevékenységektől (például a jóslástól), így egy jellegzetes lexikai csoport jön létre a rontás témakörében. Ennek néhány elemét mutatom be a perszövegek „vallatásán” keresztül, utalva a bennük felidéződő tudásra, hiedelmekre.

 

IV. 2014. október 22., szerda 18.00

„Lábárul el esvén, olly szörnyü nyavalyában esett” – Betegségek metaforikus megnevezéseiről

A tanúvallomások „meghangosítását” folytatva a szándékos rontásként azonosított történésekre utaló fordulatok után általánosabb megbetegedésekre vonatkozó metaforikus kifejezésekről lesz szó. A motivációt tekintve szerepet kap mind a közös, általános (testi-környezeti) képzetek felidézése, mind pedig a kulturális hagyományok megőrzése.

 

Kihelyezett előadás: Attention Alkotóműhely, 2014. november 19., szerda 19.00*

„Te öttél megh engemet néne” – Rontásmetaforák boszorkányperekben című előadás átdolgozott és kibővített változata fog elhangozni az alkalmon.

 

Olvasmányok:

Benkő Loránd 1988. A történeti nyelvtudomány alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest 127–141.
Dömötör Tekla 1981. A magyar nép hiedelemvilága. Corvina, Budapest 55–64, 124–141.
Hadrovics László 1992. Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. Akadémiai Kiadó, Budapest 69–75.
Pócs Éva 1983. Gondolatok a magyarországi boszorkányperek néprajzi vizsgálatához. In: Ethnographia 94: 134–47.
Pusztai Ferenc 1999. Beszélt nyelv a középmagyarban. Névtani Értesítő 380–6.
Tolcsvai Nagy Gábor 2010. Kognitív szemantika. Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra 80–86.

 

Facebook-esemény

Szarvas Melinda

 

Szarvas2.jpg

Az ELTE BTK Az irodalmi modernség programjának harmadéves doktorandusza. A magyar vajdasági irodalom kialakulásának körülményeit, identitásának változásait, irodalomtörténetét vizsgálja. A legújabb irodalmi jelenségeket kritikusként követi.

Érdeklődési területei még: a XX. század első felének magyar irodalma, kisebbségtudomány, hungarológia.

 

 

 

 

 

Szarvas Melinda kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Irodalomtörténeti kapcsolatok a határon túlról

 

 

A határon túli irodalmakat érintő vizsgálatok huszadik század végén és kétezres évek elején jellemző, az integrációt célzó patetikus hangvétele egyre inkább a múlté. Míg korábban ezekről az irodalmi régiókról leginkább általánosságban igyekeztek beszélni, mára a határon túli kulturális közegek különbözősége hangsúlyozódik.

A kurzus célja a vajdasági irodalom történetének, főbb állomásainak bemutatása, és a térség magyar nyelvű irodalmára jellemző vonások kiemelése. A vajdasági és a magyarországi irodalomtörténet vélt-valós párhuzamai adják az előadások kiindulópontját, a kritikai működés és szépirodalmi folyamatok kerülnek reflektorfénybe.

 

I. 2014. szeptember 30., kedd 18.00

Régi kérdésekre új válaszok

Létezik-e határon túli magyar irodalom és az előadásokban kiemelten vizsgált vajdasági irodalom? Mennyire van jelen a köztudatban ez az irodalmi régió? Milyen kritériumok alapján lehet a vajdasági irodalomról mint önálló közegről beszélni? Milyen viszonyban van ez a többi határon túli irodalommal (amennyiben többről is beszélhetünk), a magyarországi és az egyetemes magyar irodalommal? A régi kérdésekre az egyes régiók saját irodalomtörténetének figyelembe vételével fogalmazhatók meg új, érvényes válaszok.

Ajánlott olvasmányok:

A „határon túli magyar irodalom” integrációjának kérdései – Bányai János, Bertha Zoltán, Elek Tibor, Kántor Lajos, Szakolczay Lajos, Tőzsér Árpád kerekasztal-beszélgetése (http://mek.oszk.hu/02200/02288/html/kerekasz.htm)
Görömbei András, Napjaink kisebbségi magyar irodalma, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993. – előszó

 

II. 2014. október 7., kedd 18.00

Szenteleky Kornél, „a Vajdaság Kazinczyja” – Egy ismeretlen helyzet ismerőssé tétele: az irodalomszervezés mint (új) irodalomtörténeti kezdet

Szenteleky Kornél, vajdasági irodalomszervező „a Vajdaság Kazinczyjaként” vált meghatározó irodalmi alakká, hasonlóan ahhoz, mikor Cs. Szabó Lászlóról Czigány Lóránt írt esszét A mi Kazinczynk címmel. Az önálló irodalomtörténet a magyar egyetemes irodalomtörténet mintája alapján fogalmazódik meg.
A kisebbségi irodalmi művek mellé gyakran került egy magyarországi megfelelő: Gion Nándor Testvérem, Joáb című regényét a vajdasági Rokonokként szokás emlegetni, "Bálint Tibor Zokogó majom című regényét nevezték erdélyi Rozsdatemetőnek, Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényét pedig erdélyi Puszták népének, illetve erdélyi Húsz órának is” – így Görömbei András. Hogyan viszonyult és hogyan viszonyul ma a kritika egy-egy határon túli műhöz? Hogyan változott ezeknek az irodalmi közegeknek a szerepeltetése a legújabb irodalomtörténeti munkákban?

Ajánlott olvasmányok:

Hites Sándor, A kívül-lét kudarca – a belül-lét ábrándja, A nyugati emigráció és az irodalomtörténet = Az irodalomtörténet esélye, szerk. Veres András, Gondolat, Bp. 2004. 105-115.
Szirák Péter, A regionalitás és a posztmodern kánon a XX. századi magyar irodalomban = Nemzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen. Szerk. Görömbei András: Kossuth Egyet. Kiadó, Debrecen, 2000. 29-60.

 

III. 2014. október 14., kedd 18.00

Posztmodern versengés – 1979: Esterházy Péter Termelési regény című művének és Balázs Attila Cuniculus című regényének megjelenése és fogadtatása

Esterházy Péter és Balázs Attila párhuzamba állításával esik szó a magyarországi posztmodern és a vajdasági neoavantgárd jelenlétének potenciális egyidejűségéről. 1979-ben jelent meg Balázs Attila Cuniculus című műve, melyet a recepció hamar a szintén abban az évben megjelent Esterházy Péter-regény, a Termelési regény mellé sorolt. Balázs Attila műve és esetleges hatása azonban a hasonló irodalmi megoldások ellenére sem jutott át a határon, melynek nem is a szépirodalmak, hanem az irodalmi intézményrendszerek különbözősége lehet a legfőbb oka. A második előadásban felvetett recepciótörténeti szempontok itt tovább árnyalódnak.

Ajánlott olvasmányok:

Balázs Attila, Cuniculus, Forum Kiadó, Újvidék, 1979.
Esterházy Péter, Termelési regény, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1979.

 

IV. 2014. október 21., kedd 18.00

Kosztolányi Dezső „honosítása” – A saját hagyomány meghatározása az újraírás révén: Kosztolányi és Csáth a kortárs vajdasági irodalomban

A szabadkai születésű Kosztolányi Dezső vajdasági megítélése és szerepe az ottani irodalmi közegben meglehetősen izgalmas kérdés. A huszadik század elejének elutasítása után ma a vajdasági irodalomkutatásban a kultuszteremtésé és -ápolásé a főszerep, holott Kosztolányi nem csak születési helye révén van jelen a kortárs vajdasági irodalomban. Műveinek (és Csáth Géza műveinek) újraírása, alakjának újrafelfedezése és élővé tétele eleven irodalmi hagyománnyá tette őt. Olyan kortárs vajdasági életművekről van szó, mint Tolnai Ottóé, vagy a szabadkai Lovas Ildikóé. A Kosztolányi-újraírások mutatnak rá leghatározottabban arra, hogy az eddig ismert vajdasági irodalomtörténet megérett az újragondolásra: Bori Imre munkájában Kosztolányi Dezső és Csáth Géza mint előtörténet szerepel, Janus Pannoniusszal és a Huszita Bibliával egy kategóriába esve.

Ajánlott olvasmányok:

Hózsa Éva, Kultuszteremtés és görögpótló irodalomszemlélet: Kosztolányi-napok Szabadkán, Literatúra, 2011/3.
Alszik a fény: Kosztolányi Dezső és Csáth Géza művészete, Fiatal Írók Szövetsége – Ráció kiadó, Budapest, 2010.
Szarvas Melinda, Kosztolányi mint vajdasági író?, Kalligram, 2012/7-8.

 

V. 2014. december 11. (csütörtök) 19.00, FUGA

Új „határon túl”? – A magyarországi és a határon túli magyar irodalmak kapcsolatának újabb értelmezéseiről

A határon túli irodalmakat érintő vizsgálatok huszadik század végén és kétezres évek elején jellemző, a kulturális egységesítést célzó patetikus hangvétele egyre inkább a múlté. Míg korábban ezekről az irodalmi régiókról általánosságban igyekeztek inkább beszélni, mára a határon túli kulturális közegek különbözősége hangsúlyozódik.
Mennyire és miként vannak jelen a köztudatban ezek az irodalmi régiók? Milyen viszonyban vannak egymással, a magyarországi és az egyetemes magyar irodalommal? Ezekre a régi kérdésekre az egyes irodalmi közegek saját irodalomtörténetének figyelembe vételével újabb válaszok fogalmazódhatnak meg.

Az előadás a FUGA honlapján. Facebook-esemény.

 

 

Facebook-esemény

Puskás Anna

 

puskas.jpg

 

2012-ben szereztem diplomát Károli Gáspár Református Egyetem Színháztudományi Tanszékén. Jelenleg az ELTE Filozófia Tanszékének Esztétika Doktori Programjában veszek részt, ahol színház és politika viszonyát kutatom a Nemzeti Színház közelmúltjának és jelenének történeti értelmezésén keresztül. 2011 októbere óta dolgozom szerkesztőként és szerzőként a Revizor Online Kritikai Portálnál, 2013 óta a Színházi Kritikusok Céhének tagja vagyok. Szabadidőmben is színházba járok.

 

 

 

 

 

Puskás Anna kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Klasszikusok kortárs színpadi adaptációi az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban

 

 

A kurzus célja elsősorban az, hogy előadáselemzési szempontokkal bővítse a hallgatók már korábban elsajátított színháznézői stratégiáit. E szempontok bemutatásához Patrice Pavis Előadáselemzés című munkáját és színházi kérdőívét vesszük alapul. Minden óra egy-egy előadásból levetített részlet közös feldolgozásából áll.

A Nemzeti Színház Alföldi-korszaka azért különösen jó táptalaj az elemzési stratégiák elsajátítására, mert széles körben változtatta meg a magyar klasszikus drámákról való gondolkodást. Ám a kánonban megkövült értelmezéseknek nem hátat fordít ez a színházi nyelv, hanem éppen szembenéz velük, miközben nemcsak saját maga kerül viszonyba ezekkel, hanem nézőjéből is kiváltja az állásfoglalást.

 

I. 2014. szeptember 29., hétfő 18.00

Alföldi Róbert: János vitéz, 2009. Nemzeti Színház

Alföldi János vitézének harmadik, sokat vitatott felvonásával foglalkozunk az órán. A Kacsóh Pongrác-daljáték játékhagyománybeli helyének meghatározásával próbáljuk közösen megérteni, hogyan lesz 2009-ben Iluska „tündérlányból örömlány”.

 

II. 2014. október 6., hétfő 18.00

Mohácsi János: Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, 2011. Nemzeti Színház

Az alkalom témája az előadások közti párbeszéd: az a folyamat, ahogy Alföldi János Vitéze és a körülötte kialakuló politikai diskurzus megteremt egy olyan előadást, amelyben Kacsóh Pongrác Petőfi Sándorrá kényszerül átváltozni.

 

III. 2014. október 13., hétfő 18.00

Alföldi Róbert: Az ember tragédiája, 2011. Nemzeti Színház

Az órán Alföldi Az ember tragédiája-rendezéséből nézünk részleteket, hogy megállapítsuk radikális újraértelmezéssel vagy egy konzervatív Madách-olvasattal állunk-e szemben.

 

IV. 2013. október 20., hétfő 18.00

Tengely Gábor: Csongor és Tünde, 2012. Nemzeti Színház
VAGY
Alföldi Róbert: Bánk bán – junior, 2009. Nemzeti Színház

A Nemzeti Alföldi-korszakában Az ember tragédiája, a Bánk bán és a Csongor és Tünde is színpadra került, tehát a magyar drámairodalom három megkerülhetetlen, klasszikus szövege. Az utolsó órán a hallgatók dönthetnek arról, hogy utóbbi kettőből melyikkel szeretnének foglalkozni.

 

Olvasmányok:

Patrice PAVIS: Előadáselemzés, Budapest, Balassi, 2003.

Patrice PAVIS kérdőíve = Theatron 1998/ősz, 64.

IMRE Zoltán: A nemzet színpadra állításai. Budapest, Ráció Kiadó, 2013.

Hans-Thies LEHMANN: Az előadás elemzésének problémái. Theatron 2000/tavasz, 46-60.

SZÁNTÓ Viktória: Tündérlányból örömlány. Egy daljáték színházi emlékezete. TDK dolgozat. Budapest, 2010.
CSÁKI Judit: Öt nemzeti év, Budapest, Libri, 2013.

 

Facebook-event

 

Pethő Anita

 

pethőanita_fotó.jpg

Az ELTE-BTK 1945 utáni magyar irodalom programjának hallgatója, disszertációjának témája az ezredforduló után született magyar történelmi regények főbb trendjei. További érdeklődési területek: kulturális emlékezet, az írott/nyomtatott kultúra helyzete a digitalizáció korában, posztkolonializmus Közép-Európában, a Kádár-korszak mentalitástörténete, 20. századi sporttörténelem.
Kulturális újságíróként és online folyóirat-szerkesztőként foglalkozik az irodalomnépszerűsítés újszerű formáival, elsősorban a fiatal, még pályájuk elején álló szerzők tevékenységének minél szélesebb körben való megismertetésének lehetőségeivel.

 

 

 

Pethő Anita kihelyezett előadása a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

A papír emlékezete

(Attention Alkotóműhely*, 2014. szeptember 25. 18.30)


Az előadás kiindulópontja Spiró György Fogság című regényének Júdeában játszódó része, amelyben a főhős, Uri megtapasztalja, hogy ami neki, egy írni-olvasni tudó zsidó római polgárnak írott szövegekből megismert szimbolikus cselekedetek sora, az a júdeai parasztok számára a mindennap megélt valóság. A regényrészlet által alkalom nyílik Jan Assmann kommunikatív és kulturális emlékezetről szóló elméletéről beszélni.

A regény főhőse azonban nem csak eszerint tekinthető ízig-vérig az írásos kultúra képviselőjének, hanem azon törekvése által is, hogy élete értelmét abban látja, hogy meg kell írnia, mi történt vele. A kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy egy olyan korban, melyben számtalan identitást hozhatunk létre a virtuális térben, mennyire érezzük még súlyát az effajta gesztusoknak.

 

Facebook-esemény

 

*Attention Alkotóműhely: 1066 Budapest, Dessewffy u. 21. melletti lejáró

 

Történet

2014.09.01. 13:35

A Pesti Bölcsész Akadémia olyan nyitott egyetem, amelyet a doktoranduszok működtetnek. Az egész tanéven át folyó előadássorozat alkalmaival bemutatjuk a nagyközönség számára a bölcsészettudományok végtelen gazdagságát. Már a PBA indulásakor tudománynépszerűsítési céljaink mellett más kihívások is voltak, amelyekre az Akadémia szervezőiként válaszolni kívántunk. Régóta megoldandó a bölcsészképzésben a PhD hallgatók számára nehezen megszerezhető tudományszervezési és különösen az óratartói kreditek problémája. Az ELTE BTK hallgatóiként magunk kezdtünk egy olyan megoldás keresésébe, amely kevéssé veszi igénybe a túlterhelt intézményi költségvetést és mégis kiaknázza a fiatal tehetségek nyújtotta lehetőségeket.

A Pesti Bölcsész Akadémia első, „pilot-féléve” az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatóinak kurzusaival zajlott, az irodalomtudományi oktatásra koncentrálva a képzést. A 2013/2014-es évben az ELTE bölcsészettudományi karán mindegyik Doktori Iskola hallgatójára (Irodalomtudományi, Filozófiatudományi, Nyelvészettudományi, Történelemtudományi és Művészettörténeti) kiterjesztették az oktatás lehetőségét, vagyis a Pesti Bölcsész Akadémia a kar teljes tudományos képzésének krémjét nyújtotta; legtehetségesebb fiatal kutatók adták elő – földi nyelven, leereszkedve a tudomány elefántcsonttornyából – tudásuk legjavát, négyszer másfél órás előadásokból építkező kurzusok alkalmával. A tudományos ismeretterjesztés mellett legfontosabb feladatuknak a középiskolás és alapszakos hallgatóság bevonását tekintették a diskurzusba és a szemináriumi jellegű munkába, a fiatal tehetségek vitákban történő edzését és ösztönzését a tudományos pálya választására. Az egész évben, folyamatos rotációban zajló kurzusok megtartására a 2013/2014-es évben 25 doktorandusz pályázott sikerrel. Közülük önálló, négy alkalomból álló kurzust vezethetett 17 hallgató, míg a többiek közös kurzusok és egyéni nagyelőadások alkalmával gyakorolhatták előadói képességeiket.

Egyre gyakrabban fordult elő. hogy a Pesti Bölcsész Akadémia előadói pulpitusára már nem pusztán az ELTE hallgatói pályáztak, hanem más egyetemekről érkező PhD hallgatók és ifjú bölcsész kutatók is. Ezáltal a program új dilemma elé került: várhatóan előbb-utóbb országos rendezvénysorozattá kell, hogy váljon. Szervezőkként úgy döntöttünk, hogy sorsunkat összekötjük a DOSZ és a bölcsész területen tevékenykedő Tudományos osztályok sorsával. Ma már más egyetemek doktoranduszhallgatói is megtarthatják PBA kurzusaikat. A 2014/2015-ös évben a PBA programja már 22 teljes (4 előadásból álló) kurzust, mellette havi 2-4 külső előadást vonultatott fel, egészen októbertől májusig nyújtva lehetőséget az igényes kikapcsolódásra és művelődésre.

süti beállítások módosítása