Mózes Dorottya

Nyelvész, irodalmár vagyok (ELTE-BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola). Tanulmányaimat az Egyesült Államokban végeztem (Wellesley, Duke). Kutatási és érdeklődési területeim: a szociolingvisztika, az angol és a posztkoloniális irodalom, az afrikai amerikai tanulmányok és az interkulturális nyelvészet. Jelenleg a disszertációmon dolgozom, amely az identitásalkotást és a stilizálást vizsgálja posztkoloniális (irodalmi) korpuszok alapján.  
Napjaimat az állatok, az afrolatin táncok és a jóga nélkül nem tudom elképzelni.

Mózes Dorottya kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

FEKETÉN/FEHÉREN: ‘Rasszalapú’ és ‘rassznélküli’ nyelv

J. M. Coetzee Disgrace / Szégyen című regényének elemzése alapján

Az előadássorozat a ’rasszalapú’ (racial) és a ‘rassznélküli’ (nonracial) gondolkodás nyelvi megjelenítésével foglalkozik. A ’rasszalapúság’ és a ‘rassznélküliség’ témaköre interdiszciplináris megközelítést igényel: a vizsgálat a nyelvészet, az irodalomtudomány, a filozófia, a politológia és az ökológiai tanulmányok metszetében kell, hogy történjék. A négy előadás alapjául J. M. Coetzee Disgrace / Szégyen című regényének részletes nyelvi-nyelvészeti elemzése szolgál, de kitekintésként vizsgáljuk azt is, hogy hogyan jelenik meg a rasszizmussal való szembenézés az afrikai diaszpóra irodalmában. Az előadásokon és a szemináriumi beszélgetéseken olyan narratív és nyelvi stratégiákat elemzünk, amelyek felkeltik az etikai felelősség érzetét a gyarmatosítottak, a menekültek, a hontalanok, a kisebbségek és az állatok iránt, tehát mindazok iránt, akiket a hatalom megfosztott a méltóságteljes élethez és halálhoz való jogtól.

I. 2015. január 27., kedd
Bevezetés a posztkoloniális irodalomba és elméletbe

Az első előadás a releváns fogalmak és kérdések mentén áttekintést nyújt a posztkoloniális tanulmányokról. Elhelyezem J. M. Coetzee fehér dél-afrikai, Nobel-díjas író munkásságát és Szégyen című regényét a posztkoloniális (afrikai) irodalom kontextusában. Vázolom a nekropolitika fogalmát, amely élet és halál fölött uralkodó rasszista hatalmi gyakorlatként határozható meg: bizonyos populációkat élni hagy, miközben más populációkat a halálba küld, ill. olyan életkörülmények közé kényszerít, hogy kénytelenek élőhallottként vegetálni. Bevezetem a regény történeti és politikai hátterét: a dél-afrikai apartheid rezsimet, ill. a rasszizmus régi, megörökölt és új formáit a poszt-apartheid korszakban. Definiálom a rasszizmus, az antirasszizmus és a rassznélküliség fogalomhármasát, amely áthatja az afrikai politikai és kulturális gyakorlatot. A rassznélküliséget a dél-afrikai apartheid elleni küzdelem intellektuális örökségeként értelmezem. A további három előadás a témakör nyelvi-nyelvészeti vonatkozásaira fókuszál.

Irodalom: Coetzee, J. M.: Disgrace / Szégyen. 1–5. fejezetek.

II. 2015. február 3., kedd
A rasszalapú nyelv és identitás fogságában: ’fehér bőr, fehér maszkok’

A második előadás a rasszista és a nem-rasszista, a gyarmatosító és a gyarmatosított irodalmi nyelv jellegzetességeit és stílusjegyeit tárja fel és hasonlítja össze. A kurrens szociolingvisztikai szakirodalom alapján vázolom a hatalom, az ideológia és a nyelv összefüggéseit, valamint a dél-afrikai kontextus nyelvi hátterét. Körüljárom a stílus és a performancia fogalmait. Áttekintést adok a fehérség szociális és nyelvi vetületeiről (különös tekintettel a fehér maszkulin dominancia nyelvi performanciájá­nak ábrázolására). A dél-afrikai fekete angol performanciákon keresztül levezetem a rassz-alapú/etnikai identitás nyelvi konstruálását. Rámutatok a konstruált identitások összetettségére és politikai potenciáljára.

Irodalom: Coetzee, J. M.: Disgrace / Szégyen. 6–10. fejezetek.

III. 2015. február 10., kedd
Ember és állat: út az eldobhatóságtól a rassz nélküli praxisig

A harmadik előadás azt elemzi, milyen nyelvi és nyelven kívüli eszközökkel képes az író egy rassznélküli kapcsolatrendszert ábrázolni, és ily módon az uralkodó rasszista struktúrákat és diskurzusokat meghaladni. Michel Foucault, Giorgio Agamben és Achille Mbembe munkái nyomán vázolom azt a hatalmi formát, amely eltörli a megkülönböztetést az emberek és a tárgyak között. Elemzem, hogy a regény hogyan jeleníti meg a tárgyiasult lét fogságában vergődő emberi és állati csoportokat; hogyan próbálja meg visszaadni a „puszta élet” méltóságát. Az előadás a következőkre keres választ: Mit jelent embernek lenni a globális kapitalizmusban? Ki számít embernek és ki nem? Milyen kapcsolat fűzi
korunk emberét a többi emberhez, más fajokhoz, ill. a környezethez? Hogyan teremt a regény olyan új politikai és etikai kapcsolatokat, melyek túlmutatnak a rassz-alapú vagy a vérségi kapcsolatokon? Milyen áldozatokat kell hozniuk a szereplőknek – és nekünk, olvasóknak– a rassznélküli jövőért, amelyben az emberi és a nem-emberi életformák közösen osztoznak a bolygón?

Irodalom: Coetzee, J. M. Disgrace / Szégyen. 11–24. fejezetek.

IV. 2015. február 17., kedd
A való(di)ság és a fikció határán: ’rassz nélküli’ (beszéd)tette

A záró előadásban Coetzee későbbi művei (Elizabeth Costello, Diary of a Bad Year, Summertime) alapján a dokumentáris/önéletrajzi regény műfajának az irodalmi nyelvre gyakorolt hatásait vizsgálom. Ezen művekben a valóság és a fikció, az író és a narrátor közötti éles különbség elmosódik. Ebből a perspektívából közelítem meg az újabb szociolingvisztikai szakirodalom egyik dilemmáját: vajon a késői modernitásban a stilizáció gyakorlata lényegesen különbözik-e a mediált és a nem-mediált kontextusban: fenntartható-e a hagyományos megkülönböztetés az ún. „mindennapi beszéd” és a közvetített nyelv között? Az önéletrajzi regényekből olyan szövegrészleteket mutatok be, amelyek alapján az irodalmi nyelv esetenként szintén „mediált” performatívumként értelmezhető. Az előadás a következő kérdésekre fókuszál: Miben különböznek az írói vallomások, példabeszédek a filozófiai párbeszédektől, hogyan garantálja az író a rassznélküli beszédtettek életbe való beágyazottságát és hitelességét? A késői modernitásban hogyan szemlélhetőek a prédikáció, az „irodalmi”, a politikai, a filozófiai és a „mindennapi” beszéd közötti átmenetek?

Irodalom: Coetzee, J. M. Disgrace / Szégyen.

Coetzee, J. M. Elizabeth Costello Lesson 3-4. / Elizabeth Costello „Az állatok élete” 1-2. rész. 95-188.
Coetzee, J. M. 2007. Diary of a Bad Year. 39-45, 87-109.
Coetzee, J. M. 2009. Summertime: Scenes from Provincial Life. 17-84.

Facebook-esemény