Rosta Kosztasz

Az ELTE BTK Filozófiatudományi Doktori Iskola antik filozófia programjának doktorjelöltjeként dolgozom a disszertációmon, melynek témája a megszelídítés gondolata Platón filozófiájában. Emellett a  doktori iskola lapjának (Elpis) főszerkesztője vagyok.

Rosta Kosztasz kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

Vadállat az emberben – Platón és a megszelídítés 

A megszelídítés (vagy más néven domesztikáció) filozófiai problémaköre nem tartozik a kortárs Platón-kutatás fókuszpontjai közé. Az előadássorozat épp ezért azt tűzi ki feladatául, hogy Platón legfontosabb politikai műveire koncentrálva (Állam, Államférfi és Törvények) artikulálja a megszelídítés filozófiai feladatának különböző formáit, felvázolva az ezekre illeszkedő gondolati ívet. Az első három előadásban az említett művekben igyekszem azonosítani a vadállati, azaz irracionális, rendezetlen vágyakozó elemet, ami filozófiai terápiára, azaz megfékezésre és kordában tartásra szorul a boldog élet megformálása érdekében. A tárgyalt művek függvényében a vizsgálat kontextusa változó: míg az Államban egy pszichológiai modellt kapunk a lélekrészek konfliktusa által, addig az Államférfi már egy történeti-kozmikus szintre emeli a problémát, amit a Törvények törvényalkotási folyamata képes érdemben kezelni és orvosolni. Platón számára evidens, hogy az ember lényegét tekintve szelíd, ám ez a szelídség csak akkor érhető el, ha a nevelés és a törvényalkotás kéz a kézben küzd az emberben lakó potenciális bestialitás ellen. Az utolsó előadáson a nietzschei morálkritikát tárgyalom, pontosabban annak hasznosíthatóságát a megszelídítés problémájának felismerése és értékelése során.

I. 2017. november 22., szerda 18.00
Leigázott ösztönösség az Állam pszichológiai elméletében

A lélek hármas felosztása, a lélekrészek közötti feszültség és konfliktus, illetve ezek feloldása a vadállati részek igába hajtásával a Platón-kutatás egyik leginkább ismert eleme. Az előadásban a lélekben megvalósuló  megszelídítés aktusát mutatom be, segítségül hívva a Phaidrosz vonatkozó képi ábrázolását. A motívum fontosságának bizonyítása érdekében hangsúlyt kívánok fektetni a dialógus proleptikus első könyvének dramaturgiai elemzésére (Szókratész és Thraszümakhosz beszélgetése), mely az ellenséges vitapartner megszelídülésével zárul.

II. 2017. november 29., szerda 18.00
Felülkerekedni a káoszon – a politikum szférája az Államférfiban

Habár az Államférfi az Államhoz hasonlóan írja le a vadállatias entitások megszelídítését az államon belül, a háta mögött hagyja az „istenek városának” ideális közösségét és egy valós városállam létfeltételeit keresi. Ennek érdekében egy mítoszt vázol, mely a városállamot kozmikus-történelmi kontextusba helyezi. A második előadásban arra vállalkozom, hogy e kozmikus-történelmi keret felől újraértelmezzem a megszelídítés aktusát, amennyiben az szorosan összefügg azzal a kozmikus ciklussal és történelmi periódussal, melyben élünk.

III. 2017. december 6., szerda 18.00
Törvényalkotás és domesztikáció – a polgárok felügyelete a Törvényekben

A Törvények két okból is az Államférfi folytatásának tekinthető: egyrészt átveszi a ciklikus történelemszemléletet, azaz hasonló kozmikus keretbe helyezi az emberi civilizációt, másrészt kidolgozza a törvények uralmának és a mítoszokkal történő nevelésnek a felállított összefüggését. A Törvények által felvázolt „nevelőállam” elsődleges feladatának az emberben lakozó vadállatiasság felügyeletét és kordában tartását tekinti. A harmadik előadásban ennek a folytonos szelídítő törekvésnek a három szintjét mutatom be: a gyerekek nevelését mesékkel és zenével, a polgárok törvények iránti jóindulatának kialakítását prelúdiumok (törvények elé írt felhangoló bevezetések) által, illetve az ateisták átnevelését minden lehetséges eszköz segítségével.

IV. 2017. december 13., szerda 18.00
Nietzsche a megszelídítés moráljáról

A nietzschei morálkritika legfőbb érdeme abban áll Platón vonatkozásában, hogy elsőként képes tematizálni a megszelídítés (Zähmung) aktusának jelentőségét a morál történetén belül. További haszna, hogy felhívja a figyelmet a zoológiai terminusok alkalmazására is (ilyen például a vadállat, a megszelídítés, a vad-szelíd ellentét, a nyáj és annak gondozása). A negyedik előadásban A morál genealógiájához azon passzusait igyekszem bemutatni, melyek az emberfenevad morállal történő megfertőzéséről, egymás ellen fordított ösztöneiről szólnak. Nietzsche itt valóban teljes átértékelést hajt végre, hiszen a platóni morális megjavítás vagy meggyógyítást megbetegítésként értékeli. Álláspontja hasonlóságot mutat a Gorgiasz fiktív szereplőjének, Kalliklésznek a nézeteivel, amit szintén tárgyalni kívánok.

Ajánlott irodalom:

https://plato.stanford.edu/entries/plato-ethics/
https://elte.academia.edu/RostaKosztasz

Facebook-esemény