Horváth Dávid

 

Az ELTE Filozófiatudományi Iskolájának Hermeneutikai programos doktorandusza vagyok, idén kezdem a harmadik évemet. Kutatási területeim közé tartozik a hasonlósági elv, 19-20. századi kontinentális filozófia, hermeneutika, Gadamer és Heidegger filozófiája.

 

 

 

 

Horváth Dávid kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Szeretet, megértés, nácizmus. A hasonlósági elvről

 

Sokszor mondjuk, hogy egy embertársunkat csak a hozzá hasonlók, vele azonos képességekkel, szociális háttérrel, érdeklődési körrel stb. rendelkező emberek képesek megérteni, megismerni és elismerni. Talán ugyanennyire magátólértetődőnek tűnik, hogy a két fél közt meglévő hasonlóság nem csak az egymást-megértés megvalósulásának esélyeit javítja, hanem – bár tartja magát az „ellentétek vonzzák egymást” tételmondat is – a szeretet/szerelem vagy éppen egy közösség, egy „harmonikus párkapcsolat” boldogságáét is. A kérdés már csak az, hogy milyen veszélyeket rejt magában egy ilyesféle köznapi vélekedés. Előadásomban a hasonló a hasonlót érti meg és az ezzel szoros összefüggésben álló hasonló a hasonlót szereti elv több évezredes, elsősorban filozófiai történetét vizsgálom abból a szempontból, hogy vajon a hasonlósági elv mennyiben jelenthet szellemi táptalajt a „hasonszőrűek” politikai közössége számára a nem-hasonlók (akiket nem értünk meg és nem szeretünk) kizárásához és vegzálásához. E kérdés megválaszolásához olyan gondolkodókat (Lévinas, Adorno, Jonas, Girard) hívok segítségül, akik egyetértenek abban, hogy a hasonló a hasonlót érti meg/szereti elv a 20. századi történések tükrében végleg elvesztette ártatlanságát. Állításuk szerint ugyanis a hasonlósági elvet alapvető felelősség terheli a „mi-ti” vagy a „mi-ők” aszimmetrikus ellentétpárjaira épülő politikacsinálás modern katasztrófái miatt, mert ezeknek ismeretelméleti, ontológiai, filozófiai hátteret vagy éppen alátámasztást biztosított. Előadássorozatom második részében a hasonlósági elv ártatlanságának elvesztését követném nyomon, hogy aztán számot vessek azzal is, hogy vajon mennyiben lehetséges – az alapokat érintő kritikák ellenére – a hasonlósági elvre alapozni egy újfajta etikai gondolkodást, anélkül, hogy ismét központi szerephez jutna benne az antitetikus, kizáró jelleg.

 

I. 2018. november 5., hétfő 18:00

A hasonlósági elv - Bevezető

Az első órán a hasonlósági elvvel fogunk megismerkedni. Ez szerencsére nem igényel különösebb előkészületeket, a hasonlósági elv ugyanis a köznapi gondolkodásban mindenki számára ismert toposznak számít a hasonló a hasonlót érti meg állítás alakjában. Az első előadáson ennek a toposznak a filozófiai hátterét elemezzünk röviden néhány fontosabb idevágó fogalom tisztázásával (hasonlóság, azonosság, megértés, szerelem/szeretet. stb.), majd a „senki sem hős a komornyikja előtt” közmondás filozófiai/irodalmi adaptációinak (Goethe, Hegel, Schopenhauer) értelmezése mentén a hasonlósági elv részrehajló, kizáró (antitetikus) jellegének és ezzel párhuzamosan a „kicsinyítés” fogalmának vizsgálatát vezetjük elő.

Ajánlott olvasmányok:

Hegel, G. W. F. 1979. A szellem fenomenológiája. Ford. Szemere S.Akadémiai Kiadó, Budapest. 338-342.

Hegel, G. W. F. 1979. Előadások a világtörténet filozófiájáról. Ford. Szemere S.Akadémiai Kiadó, Budapest. 73-77.

 

II. 2018. november 12., hétfő 18:00

A hasonlósági elv (negyedik) fénykora és antitetikus jellege

A második órán a hasonlósági elv (negyedik) fénykorának, a 19. század első felének főbb, idevágó gondolatait elemezzük. Itt olyan szerzőkre térünk ki, mint Hegel, akinek egyik ifjúkori írásában (A kereszténységszelleme) a hasonlósági elv központi helyet foglal el, és, ami különösen fontos lesz, vonatkozásba állíttatik a szeretet és a hit fogalmaival. De röviden kitérünk a Világtörténetielőadásokés az Enciklopédia I.néhány passzusára is, amelyekben a hasonlósági elv szintén fontos szerephez jut. Ezután a hasonlósági elv kierkegaard-i értelmezéseit elemezzünk, különös tekintettel a Filozófiaimorzsákés a Szeretetcselekedeteicímű szövegekre. Ezekben a megértés és szeretet, valamint a hasonlóság kapcsolatát vizsgáljuk. E két szerző esetében, de különösen Hegelnél a hasonlósági elv alkalmazása néhol erőteljesen antitetikus színezetet ölt. Ennek fontos jele a „csak” szócska lesz – „csak (és kizárólag) egy hasonló tud egy hasonlót megérteni, a nem-hasonlók nem…” - és egyre inkább előtérbe kerülnek a politikai vonatkozások is. 

Ajánlott olvasmányok:

Hegel, G. W. F. 1986. Frühe Schriften. Werke, Band 1. Suhrkampf, Frankfurt am Main. 317-419. (különösen: 380-87. 389-90. 393-97.)

Hegel, G. W. F. 1979. Előadások a világtörténet filozófiájáról. Ford. Szemere S.Akadémiai Kiadó, Budapest. 25-32.

Hegel, G. W. F. 1979. A filozófia tudományok enciklopédiájának alapvonalai : Első rész : A logika. Ford. Szemere S. Akadémiai Kiadó, Budapest. 55-59.

Kierkegaard, S. 2014. Az ismétlés, Félelem és reszketés, Filozófiai morzsák, A szorongás fogalma, Előszó.Ford. Soós A., Gyenge Z. Jelenkor, Pécs. 206-217

Kierkegaard, S. 1966. Der Liebe Tun. Eugen Diederichs, Düsseldorf – Köln. 11-20

 

III. 2018. november 19., hétfő 18:00

A hasonlósági elvvel kapcsolatos bizalomvesztés első jelei és az újabb „fénykor”

A harmadik órán olyan szerzőket vizsgálunk, akik a hasonlósági elvnek központi jelentőséget tulajdonítottak gondolkodásukban, ugyanakkor rendre jelentős kritikákat is megfogalmaztak vele szemben (Max Stirner, Nietzsche, Heidegger). Különös, hogy ennek ellenére vagy épp ezzel együtt a második világháború után sok fontos szerző vádolta meg őket azzal, hogy a nácizmus szellemi hátterének kiépítését segítették elő. E kritikák jogosságának megítélése érdekében e szerzők hasonlósági elv adaptációt vizsgáljuk, hogy aztán összevessük a náci- és proletárdiktatúrák „szellemi holdudvarának” politikai indíttatású adaptációival.

Ajánlott olvasmányok:

Stirner, M. (Schmidt, Gaspar)1848. Der Einzige und sein Eigentum. Phlipp Reclam, Leipzig. 100-111.

Nietzsche, F.  Vidám tudomány. Ford. Romhányi Török G. Szukits, Szeged. A 111. és a 228. aforizma.

Nietzsche, F. 2004. Korszerűtlen elmélkedések. Ford. Bognár B. – Csatár B. – Czeglédi A. – Hidas Z. Atlantisz, Budapest. 131-140.

Heidegger, M. 2000. Reden und andere Zeugnisse eines Lebenswegen. Szerk. H. Heidegger, Gesamtausgabe 16. kötet. Vittorio Klostermann, Frankfurt am Main. 283-84; 306-307.

Heidegger, M. 2014. Überlegungen VII-XI. (Schwarze Hefte 1938–1939).Szerk. P. Trawny, Gesamtausgabe 95. kötet. Vittorio Klostermann, Frankfurt am Main. 405.

 

IV. 2018. november 26., hétfő 18:00

A hasonlósági elv megsemmisítő kritikája és aktualitása

A negyedik órán a hasonlósági elvet ért megsemmisítő kritikák főbb vonásait kutatjuk, mindvégig tekintetbe véve a hasonlósági elvvel kapcsolatos stirneri ellenérzést, amely az 1950-es 60-as években jelentkező kritika egyik legfontosabb előfutárának számít. A 20. század közepe táján jelentkező kritika (pl. Adornoé, Lévinasé, Jonasé, Gadameré és talán Girardé is) ugyanis noha a század borzalmaiból, népírtásaiból veszi motivációit, mégis egyezik a stirnerivel abban a vélekedésben, hogy a hasonlósági elv - antitetikus, kizáró és részlehajló jellege okán - szellemi, vagy ha úgy tetszik ismeretelméleti, pszichológiai hátteret biztosít a mindenkori politikai erőszaknak. Emiatt e szerzők a filozófiai gondolkodás teljeskörű reformját javasolják, méghozzá egy, a hasonlósági elv mellőzésén alapulót. Ezen az órán tehát ezeket a javaslatokat, kritikákat vesszük szemügyre, mindvégig szem előtt tartva azt a kérdést, hogy vajon e kritikák és 68 ellenére hogyan történhetett meg, hogy a közvélekedésben a hasonlósági elv máig megtartotta relevanciáját és magátólértetődőségét. Azt a kérdést sem kerülhetjük meg, hogy vajon mennyiben sikerülhet korunkban e fontos kihívásoktól nem meghátrálva, hanem azokat alapul véve egy újfajta etikai gondolkodást éppen a hasonlósági elvből kiindulva kidolgozni.

Ajánlott olvasmányok:

Lévinas, E. 1997. Nyelvésközelség. Ford. Tarnay L. Jelenkor, Pécs. 95-113.

Jonas, H. 1970. Wandel und Bestand. Vittorio Klostermann, Frankfurt am Main. 6-9; 16.

Adorno, T. W. – Horkheimer, M. 2011. A felvilágosodás dialektikája.Atlantisz, Budapest. 19-50. 56-63. 222-252.

Adorno, T. W. 1990. Zur Metakritik der Erkenntnistheorie : Drei Studien zu Hegel. Gesamelte Schriften, Band 5. Suhrkamp, Frankfurt am Main. 147-48.

Girard, R. 2015. Mi rejtve volt a világ teremtésétőlfogva. Ford. Lisztes G. Szalay G. L’harmattan, Budapest. 15-32.; 36-59. 429-441.

Gadamer, H.-G. 1984. Igazságésmódszer. Ford. Bonyhai G. Gondolat, Budapest.

 171-173.; 188-190.; 240.

 

További olvasmányok:

Adorno, T. W. – Horkheimer, M. 2011. A felvilágosodás dialektikája.Atlantisz, Budapest.

Adorno, T. W. 1997. Jargon der Eigentlichkeit. Suhrkamp, Frankfurt am Main.

Adorno, T. W. 1966. Negative Dialektik. Suhrkamp, Frankfurt am Main.

Adorno, T. W. 1990. Zur Metakritik der Erkenntnistheorie : Drei Studien zu Hegel. Gesammelte Schriften, Band 5. Suhrkamp, Frankfurt am Main.

Arisztotelész 1882. Peri Psychés : Aristotle Psychology. Cambridge University Press, Cambridge.

Ágoston 2002. On the Trinity. Book 8–15. Ford. McKenna, S. Cambridge University Press, Cambridge.

Albertus Magnus 1894. Opera Omnia: Summae Theologiae. I. rész. Apud Ludovicum Vives, Párizs.

Athanasziosz, Szent 1991. „Az ige emberré válásáról”. in Szent Athanasziosz művei. Ford. Vanyó L. Szent István Társulat, Budapest. 

Eckermann, J. P.1906. Conversations Of Goethe. Ford. Oyenford, J. G Bell. London

Eckhart Mester 1993. Deutsche Werke I. Ford. Quint, J. Bibliothek des Mittelalters, Band 20. Deutscher Klassiker, Frankfurt am Main. (Eckhart 1993a)

Eckhart, Mester 1993. Deutsche Werke II : Lateinische Werke.Ford. Quint, J. Bibliothek des Mittelalters, Band 21. Deutscher Klassiker, Frankfurt am Main.

Foucault, M. 2000. Szavak és dolgok. Ford. Romhányi Török G. Osiris. Budapest.

Gadamer, H.-G. 1984. Igazságésmódszer. Ford. Bonyhai G. Gondolat, Budapest.

Gergely, Nüsszai 2000. Homilies on the Beautitudes.Kominklijke Brill, Leiden.

Girard, R. 2015. Mi rejtve volt a világ teremtésétőlfogva. Ford. Lisztes G. Szalay G. L’harmattan, Budapest.

Goethe, J. W. 2004. Vonzások és választások.Ford. Vas I. Magvető Kiadó, Budapest.

Goethe, J. W. 2006. Faust. Ford. Jékely Z. – Kálnoky L.Európa könyvkiadó, Budapest.

Goethe, J. W. 1906. Conversations Of Goethe by Johann Peter Eckermann Ford. Oyenford, J.

Goethe, J. W. 1948. Briefe und Gespräche.Gedenkausgabe der Werke, Band 16. Artemis, Zürich.

Goethe, J. W. 2008. Briefe – 23. Mai 1864 – 30. Dezember 1772. Historisch-Kritische Ausgabe Band 11. AcademieVerlag, Berlin.

Hegel, G. W. F. 1979. A filozófia tudományok enciklopédiájának alapvonalai : Első rész: A logika. Ford. Szemere S. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Hegel, G. W. F. 1979. Előadások a világtörténet filozófiájáról. Ford. Szemere S.Akadémiai Kiadó, Budapest.

Hegel, G. W. F. 1979. A szellem fenomenológiája.Ford. Szemere S.Akadémiai Kiadó, Budapest.

Hegel, G. W. F. 1986. Frühe Schriften. Werke, Band 1. Suhrkampf, Frankfurt am Main.

Heidegger, M. 2004. Lét és idő. Ford. Vajda M. – Angyalosi G. – Bacsó B. – Kardos A. – Orosz I. Osiris, Budapest.

Heidegger, M. 1993. Schellingértekezéseazemberiszabadságlényegéről (1809). Ford. Boros G. T-Twins, Budapest.

Heidegger, M. 1993. Die Grundbegriffe der Antiken Philosophie. Szerk. F.-K. Blust. Gesamtausgabe 22. kötet. Vittorio Klostermann, Frankfurt am Main. [GA 22.]

Heidegger, M. 2000. Reden und andere Zeugnisse eines Lebenswegen. Szerk. H. Heidegger, Gesamtausgabe 16. kötet. Vittorio Klostermann, Frankfurt am Main. [GA 16.]

Heidegger, M. 2014. Überlegungen VII-XI. (Schwarze Hefte 1938–1939).Szerk. P. Trawny, Gesamtausgabe 95. kötet. Vittorio Klostermann, Frankfurt am Main.

Jonas, H. 1970. Wandel und Bestand. Vittorio Klostermann, Frankfurt am Main.

Kant, I. 1997. Az ítélőerő kritikája. Ford. Papp Z. Ictus, Budapest.

Kierkegaard, S. 1976. Philosophische Brosamen und Unwissenschaftliche Nachschrift. Ford. Diem(?), H. Deutscher Taschenbuch, München.

Kierkegaard, S. 2009. Concluding Unscientific Postscript to the Philosophical Crumbs. Ford. Hannay A. Cambridge University Press, Cambridge.

Kierkegaard, S. 2012. Építő keresztény beszédek. Ford. Bohács Z. , Molnár A. WJLF, Budapest.

Kierkegaard, S. 2014. Az ismétlés, Félelem és reszketés, Filozófiai morzsák, A szorongás fogalma, Előszó.Ford. Soós A., Gyenge Z. Jelenkor, Pécs.

Kierkegaard, S. 1966. Der Liebe Tun. Eugen Diederichs, Düsseldorf – Köln.

Kranz, W. 1949. Empedokles – Antike Gestalt und romantische Neuschöpfung. Artemis, Zürich.

Lévinas, E. 1997. Nyelvésközelség. Ford. Tarnay L. Jelenkor, Pécs.

Lévinas, E. 1999. Teljesség és Végtelen. Ford. Tarnay L. Jelenkor, Pécs.

Müller, C. W. 1965. Gleiches zu Gleichem: Ein Prinzip frühgriechischen Denkens. Otto Harrassowitz, Wiesbaden.

Nietzsche, F. 1996. Adalék a morál genealógiájához. Ford. Romhányi Török G. Holnap, Győr.

Nietzsche, F. 2004. Korszerűtlen elmélkedések. Ford. Bognár B. – Csatár B. – Czeglédi A. – Hidas Z. Atlantisz, Budapest.

Nietzsche, F.  Vidám tudomány. Ford. Romhányi Török G. Szukits, Szeged.

Nietzsche, F. 1988. Nachgelassene Fragmente 1885-1887.Kritische Studeienausgabe, Band 12. DTV, München. [KSA 12.]

Parmenidész–Empedoklész 1985. Töredékek. Ford. Steiger K. Gondolat, Budapest.

Platón 2001. Philébosz. Ford. Horváth J. Atlantisz, Budapest.

Platón 2004. Állam. Ford. Steiger K. Atlantisz, Budapest.

Plótinosz 1984. Porphery ont the life of Plotinus and the order of his books:Enneads I. 1–9Harvard Uni. Press., Cambridge Massachusetts. [Plótinosz 1984a]

Plótinosz 1984. Enneads V. 1–9Harvard Uni. Press., Cambridge Massachusetts. [Plótinosz 1984b]

Schelling, F. W. J. 1992. Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság lényegéről és az ezzel összefüggő tárgyakról.T-Twins, Bp.

Schmitt C. 2001. State, Movement, People (1933) – The Question of Legality (1950)Ford. Draghici, S. Plutarch, Corvallis.

Schneider, A. 1923. „Der Gedanke der Erkenntnis des Gleiches durch Gleichen in antiker und patristischer Zeit”. In Abhandlungen zur Geschichte der Philosophie des Mittelalters. Aschendorff, Münster.

Schopenhauer, A. 2002. A világ mint akarat és képzet. Ford. Tandori D. Osiris, Budapest.

Sextus Empiricus, 1842. Προς Mαθηματικους, Berlin.

Sextus Empiricus.2001. GegendieWissenschaftler1–6. Ford. Jürß, F. Königshausen & Neumann, Würzburg.

Sextus Empiricus. 2005. Against the Logicians. Ford. Bett, R. Cambridge University Press, Cambridge.

Stirner, M. (Schmidt, Gaspar)1848. Der Einzige und sein Eigentum. Phlipp Reclam, Leipzig.

Tamás, Aquinói, 1951. Commentary on Aristotle’s de AnimaFord. Foster, K. – Humphries, S. Yale Uni. Press, New Heaven.

 

Facebook esemény