Fullér Andrea

Az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola Egyiptológia programjának másodéves hallgatója. Kutatási területe a bronzplasztika, azon belül a 22-26. dinasztiák közötti időszak női bronzplasztikájának a templomi kultuszban betöltött szerepét tanulmányozza. A Szépművészeti Múzeum külső munkatársa, ahol tárlatvezetőként az Egyiptomi Gyűjtemény tárgyaival ismerteti meg a nagyközönséget, valamint múzeumpedagógiai foglakozások keretében igyekszik közelebb hozni az ókort a diákokhoz. Fontosnak tartja, hogy a látogatók eredeti tárgyak között ismerkedjenek meg az ókori Egyiptom történetével és kultúrájával. 2012-től részt vesz a Szépművészeti Múzeum graeco-egyiptomi varázsgemmákat összegyűjtő és feldolgozó adatbázisának szerkesztésében.

Fullér Andrea kruzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

Az ókori Egyiptom szobrászata

Az egyiptomi szobrászat emlékei a mai napig nagy hatást gyakorolnak utazókra és múzeumlátogatókra egyaránt. A legtöbb esetben szinte kivétel nélkül mindenki képes megállapítani ezeknek a tárgyaknak az egyiptomi eredetét, azonban a háromezer éven keresztül fennálló kultúra történetében már csak kevesen tudják elhelyezni az egyes darabokat, amelyek keletkezési körülményei szintén sokak előtt rejtve maradnak.  

A kurzus első három előadása átfogó képet nyújt az ókori egyiptomi plasztika fejlődéséről és betekintést enged azokba a szobrászatban megfigyelhető változásokba, amelyek általában a vallási elképzelésekben bekövetkező változásokra, a politikai hatalom felbomlására, illetve megerősödésére reflektáltak. A záró előadás a Harmadik Átmeneti Kor női bronzplasztikájának tanulmányozásával foglalkozik, amely az egyiptológia egyik izgalmas és kevésbé kutatott területének számít és napjainkban egyre nagyobb aktualitással bír.

I. 2013. december 4., szerda (18.00)

Bevezetés – az egyiptomi szobrászat jellemzői

A kurzus első előadása a következő témák részletes tárgyalására épül: szobortípusok ismertetése, hol és milyen nyersanyagok felhasználásával készültek a ránk maradt tárgyak, melyek az egyiptomi szobrászat legfőbb sajátosságai, a tárgyak eredeti kontextusa és funkciója.

II. 2013. december 11., szerda (18.00)

Az Ó- és Középbirodalom szobrászata

A következő előadás az ókori Egyiptom két nagy történeti korszakának szobrászati anyagáról nyújt átfogó képet. Bemutatja, hogyan viszonyult egymáshoz az Óbirodalom királyszobrászata és magánplasztikája, illetve hogy milyen változásokat hozott a művészetben az I. Átmeneti Kor. Végül szó lesz arról is, hogy beszélhetünk-e portréról az ókori Egyiptomban.

III. 2014. január 8., szerda (18.00)

Egyiptom szobrászata az Újbirodalomtól a Későkorig

A harmadik óra témájául választott időszak anyaga nagyon gazdag, részletes ismertetése több szemesztert érintene, ezért a prezentáció – amely egyben az utolsó előadás bevezetésének is tekinthető – a főbb kérdésekre koncentrál: milyen előképekre épült az Újbirodalom művészete? Mit rejt a látszat egyformaság, hogyan keltezhetők stílusjegyek alapján a szobrászati alkotások? Hogyan jellemezhető a thutmózida stílus, melyek a ramesszida stílus ismérvei? Miképpen viszonyult egymáshoz III. Amenhotep időszakának művészete és az Amarna-kor? Mit jelent az archaizálás előtérbe kerülése és hogyan jelenik meg a szobrászatban?

IV. 2014. január 15., szerda (18.00)

A női bronzplasztika szerepe a templomi kultuszban a 22-26. dinasztiák időszakában

Az utolsó előadás témáját azok a női bronzszobrok alkotják, amelyek többnyire a Harmadik Átmeneti Kor időszakára keltezhetők. A prezentáció célja, hogy a rendelkezésre álló források alapján bemutassa hogyan köthetők az elemzett bronzok az istenfeleségek hivatalához, illetve legszűkebb környezetükhöz, valamint, hogy betekintést nyújtson abba, hogyan hívható segítségül a stíluskritikai elemzés egy a szobrok közötti viszonylagos kronológiai sorrend felállításához.


Ajánlott irodalom:

Auboyer, J. et al., A művészet kezdetei. Az őskor, Egyiptom, Mezopotámia és a prekolumbián Amerika művészete, Corvina Kiadó, Budapest, 1990, 43-149. old.
Kákosy László, Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Osiris Kiadó, Budapest, 1998.
Nagy István, Egyiptomi Gyűjtemény. Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz, (A Szépművészeti Múzeum Gyűjteményei 2), Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1999.
Regine Schulz – Matthias Seidel (szerk.), Egyiptom. A fáraók világa, Vince Kiadó, Budapest, 1997.
Francesco Tiradritti, Egyiptom kincsei a kairói Egyiptomi Múzeum gyűjteményéből, Officina ’96 Kiadó, Budapest, 1998.
Francesco Tiradritti – Liptay Éva (szerk.), Reneszánsz a fáraók Egyiptomában. Archaizmus és történeti érzék az ókori Egyiptomban, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2008.