Vámos Kornélia

 

vamos_kornelia.jpg

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szereztem magyar szakos bölcsész tanári diplomát 2008-ban, majd Budapesten az Egyetemi Katolikus Gimnázium tanára lettem. A PTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában színházelmélet drámatörténet szakirányon végeztem el a PhD képzést, jelenleg doktorjelölt vagyok. Fő kutatási területem az antik görög drámákban szereplő nőalakok tipologizálási rendszerének kialakítása, ehhez kapcsolódóan pedig a drámaolvasás egy újfajta megközelítésének – Nagy Imre relativista dramaturgiájának – alkalmazása az antik szövegekre. 

 

 

 

 

 

Vámos Kornélia kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

A nő mint hérósz – női mitológiai alakok a görög eposzban és a színházi műfajokban

 

A kurzus fő témája az archaikus és a klasszikus kori görög irodalom kiemelkedő alkotásaiban megjelenített nőalakok tipológiai vizsgálata. Szophoklész és Euripidész fennmaradt drámáinak értelmezése mentén egy olyan szempontrendszert mutatok be, amely alapján valamennyi hősnőt az áldozathozatali mód szerint osztályozni lehet. Tipológiai rendszeremben három alapvető nőtípust különböztetek meg: az önmagukat mások céljaiért feláldozó nők, az önmagukat önmaguk céljaiért feláldozó nők, illetve a másokat, önnön céljaik elérése érdekében feláldozók. E három típust legkarakteresebben Iphigeneia, Antigoné, valamint Helené képviseli, akiknek részletes bemutatásával egy-egy előadás keretén belül foglalkozom. Amíg a homéroszi eposzokban a nőknek egyfajta árnyékszerep jutott, funkciójuk elsősorban a hős férfiak jellemének az árnyalása volt, addig a drámában ebből a szerepkörből kiszakadva a nő hősnővé és központi alakká válik. A tragédia Homérosz nőalakjait kétségtelenül forrásként használta, ezért a kurzus első előadásaként a homéroszi nőalakok bemutatását és szerepét tárgyalom, illetve a görög drámára tett hatásukat. A kurzus célja, hogy a hős és a hősnő szerep definiálását, tipologizálási lehetőségét olyan módon közelítsem meg, hogy azokat az attikai tragédiákon túlmutatva, későbbi korok drámai alkotásaiban is alkalmazni tudják a hallgatók, valamint megismerjék az egyes szerzők tragikumépítési útjait mai megközelítésben. Ezáltal megismerkedhetnek az antik drámaolvasás egy új oldalával és olyan összefüggéseket láthatnak meg, amelyek rámutatnak arra, hogy a közel 2500 éves drámákat nem aktualizálni kell, hanem aktuális kérdéseket feltenni.

 

2019. március 12., kedd 18.00

Homérosz halhatatlan nőalakjai – avagy a tragikus életben hagyottak

Az első előadás az antik görög dráma és az eposzok (Iliász, Odüsszeia) kapcsolatát vizsgálja a nőalakok megjelenítése szempontjából. Az eposzban a nőknek egyfajta árnyékszerep jutott, funkciójuk a hős férfiak jellemének árnyalása volt, de jelenlétük ennek ellenére figyelemfelkeltő és meghatározó. Ebből a szerepkörből a drámában szakadnak ki, ahol a nő hősnővé lesz és központi alakká válik. Az előadás az Iliász és az Odüsszeia ismertebb, központi nőalakjainak vizsgálatával és tragédiabeli megjelenítésükkel, továbbélésükkel foglalkozik.

 

2019. március 19., kedd 18.00

Tragédia halál nélkül – Az önmagát másokért feláldozó nőtípus 

Az előadás Euripidész Iphigeneia drámáival foglalkozik, amely drámák az ún. jóvégű tragédiák, szökésdrámák csoportjába tartoznak, amelyekben a tragikum már nem merül ki a hős halálával, hanem egy annál megrázóbb, mélyebb tragikus értékvesztésnek lehetünk a tanúi.

 

2019. március 26., kedd 18.00

„Férjhez nem megy ő soha” – Antigoné, az önmagát önmaga céljaiért feláldozó nőtípus 

Az előadás Szophoklész Antigoné című drámájának újraértelmezését helyezi a középpontba, választ keresve azokra a kérdésekre, hogy ki a tragikus főhős, beszélhetünk-e tragikus értékvesztésről, valamint a később keletkezett Oidipusz Kolónoszban című dráma mennyiben árnyalja Antigoné tettének motivációját.

 

2019. április 2., kedd 18.00

A bűnös, az ártatlan és az áldozat – Helené, a mindenki mást önmaga céljaiért feláldozó nőtípus

Euripidész egyik legkedveltebb nőalakja három drámában, három arcát mutatja be, de a végkifejlet mindig a hősnő által okozott tragikus értékvesztés és pusztítás. Ugyanakkor szemtanúi lehetünk a tragédia és komédia közti műfaji határok lebomlásának, amikor a mitológiai hősök hétköznapi élethelyzetbe kerülnek és hol tragikus, hol komikus fordulatokban bontakozik ki a jellemük.

 

Facebook-esemény