Szeghő Patrik

 

 

szegho.jpgSzeghő Patrik 1984. december 17-én született Zentán az egykori szocialista Jugoszláviában. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-, valamint angol nyelv és irodalom szakon szerzett egyetemi oklevelet. A budapesti Balassi Intézet oktatója, a Post-Graduates’ International Network nemzetközi doktorandusz- és kutató szervezet főtitkára, az Újkor Alapítvány kuratóriumi tagja, az Újkor.hu online ismeretterjesztő történelmi magazin Kilátó rovatának szerkesztője. Kutatási és érdeklődési területe a 19. századi magyar, délszláv és brit történelemhez kapcsolódik és kiterjed a nemzeti mozgalmak, politikai és gazdasági eszmeáramlatok, a tudomány és politika kapcsolatának, valamint a korai nőmozgalmak történetére.

 

 

 

 

 

Szeghő Patrik kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Nagy-Britannia és a délszláv egységmozgalom az I. világháborúban

 

 

 

Az előadás célja képet adni a nagy-britanniai délszláv lobbi módszereiről, eszközeiről és szerepéről a délszlávok szigetországi megítélésének átértékelesében az elsővilágháború során. A Balkán-félsziget, mely gazdasági-, területi- és stratégiai értékek hiányában az Egyesült Királyság érdekszféráján kívül esett, hosszú ideig ismeretlen maradt a brit közvélemény előtt. A nyugati szakirodalom által mellőzött Balkánt csupán a Nagy Háborút megelőző évtizedben fedezte fel magának az a tucatnyi értelmiségi, akik az első világháború alatt önjelölt Balkán-szakértőként egy-egy balkáni népet előtérbe helyezve próbáltak befolyást gyakorolni a szövetséges országok háborús politikájára. A szerbek, horvátok és szlovénok első államuknak létrejöttét részben annak a sikeres délszláv lobbinak köszönhették, amelynek nyugati szó szólói a jugoszláv eszmében vélték felfedezni a délszláv-kérdés megoldását.

Az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségeinek első világháborús törekvései közül a délszlávok ügye indult leghátrányosabb helyzetből. Amellett, hogy a brit felső vezetésnek szándékában állt megőrizni a Habsburg Birodalmat mint Németország háború utáni ellenpontját, a délszlávok helyzete több szempontból is reménytelennek tűnt. Amellett, hogy Szerbia megítélése meglehetősen negatív volt ‒ s ebben a britek oszmán- és oroszellenessége, valamint a belgrádi királygyilkosság is nagy szerepet játszott ‒, a világháború során több délszláv terület  alku tárgyává vált Olaszország háborúba lépéséért cserébe. A szerb kormány és a délszláv emigránsok között fennálló vita az egyesítés módját és a jövőbeli délszláv állam belső szerkezetét illetően egy olyan nézeteltérést jelentett, mely hátráltatta a nyugat-európai délszláv lobbi hatékonyságát. A német tűzszünetet követően (1918. november 11.) pedig megbonyolította az egyesült délszláv állam hivatalos elismerésének folyamatát is.

Az első világháború réven Szerbia az antant hatalmak szövetségesévé lépett elő, a szerb hadsereg világháborús sikerei és a közös ellenség megléte megteremtették a feltételeket Szerbia brit pártfogói számára, hogy propagandájukkal új szimbólumrendszert teremtve a balkáni országot a civilizáció és a kereszténység védelmezőjévé emeljék. A világháború végére Szerbia kétségkívül olyan soha nem tapasztalt népszerűségnek örvendett Nagy-Britanniában, amellyel egyetlen kelet-európai nemzet sem rendelkezett korábban. A szerbek pozitív megítélése a többi délszláv népre is átöröklődött, s a világháborúk közötti időszakban többé-kevésbé fenn is maradt egészen a királydiktatúra (1929) bevezetéséig.

 

 

I. 2015. március 25., szerda 18.00
A brit Szerbia-kép és a Balkán ábrázolása az útirajz irodalom tükrében

Az előadáscélja bemutatni miként hatott a Balkán ábrázolására a korabeli brit útirajz-irodalom az elsővilágháború előtt. Az előadás betekintést nyújt a jelentősebb kutatók nyugat-európai Balkán-értelmezéseibe, továbbá történetileg áttekinti, hogy mely események és milyen módon formálták a dél-kelet-európai népek jellemvonásait Nagy-Britanniában. Szerbia meglehetősen negatív első világháború előtti megítélésének megértéséhez az előadás kitér a brit oszmán- és oroszellenességre, valamint a belgrádi királygyilkosság (1903) meghatározó szerepére is.

 

II. 2015. március 31., kedd 18.00
A szegény ember paradicsomától a kapu őrzőjéig: Kísérletek Szerbia képének megváltoztatására

Az első világháború révén Szerbia az antant hatalmak szövetségesévé lépett elő, s egyik pillanatról a másikra olyan befolyással bíró patrónusokra lelt mint Henry Wickham Steed, a londoni Times napilap külügyi szerkesztője és Robert William Seton-Watson, történész, újságíró. A két brit férfi és elvbarátaik nagy hatást gyakoroltak a brit közvélemény alakulására, olyannyira, hogy kampányuk révén a világháború előtti szerb-kép gyökeres változáson ment keresztül. Az előadás a Szerb Segélyalap es a Koszovó Napi Bizottság szerb­barát szervezetek tevékenysége mellett a szerb fronton önkéntes szolgálatot teljesítő, szinte kizárólag nőkből álló brit orvosi csapatok küzdelmeit és Szerbia ábrázolását mutatja be az első világháború során publikált memoár-irodalom tükrében.

 

III. 2015. április 14., kedd 18.00
A délszláv állam helye es szerepe a New Europe-kör háború utáni elképzelésében

A propaganda kampánynak 1916-ra sikerült gyökeresen megváltoztatni a Szerbiáról kialakult képet, mindazonáltal a brit kormány továbbra semtett hivatalos nyilatkozatot Jugoszlávia létrehozása mellett. Habár a brit kormányvezetői a nyilvánosság előtt többször szót emeltek a délszlávok ügye mellett, a délszlávok nagy-britanniai pártfogói tetteket is látni szerettek volna az ékesszóló beszedek mellett. A Jugoszláv Bizottság nem váltotta be a hozzá fűzött reményt, mivel az emigráns szervezet nemcsak elszigetelődött politikailag, de belső megosztottsággal is küzdött, Seton-Watson történész és köre ezért saját kezébe kívánta venni a politikai lobbi irányítását. Bár a Szerb Segélyalap révén sikerült elkötelezni a közvéleményt a délszláv ügy mellett, mindazonáltal Setonék immáron a politikai elitet akarták megnyerni elképzeléseikhez, amire annál inkább szükség volt, mert a titkos szerződések felülvizsgálatára csak a kormány tehetett lépeseket. A Koszovó napi megemlékezés nemcsak Szerbia dicsőítésének csúcspontját jelentette, hanem egyben nyitányát képezte annak a délszláv lobbinak, amely pár hónappal később a Nagy-Britanniai Szerb Társaság és a New Europe külpolitikai hetilap megalapításával öltött szervezett formát. A délszláv-barát brit értelmiségiek befolyásukat latba vetve mindent megtettek a brit politikai elit meggyőzésére, mindazonáltal a brit kormány számára a délszláv-­kérdés mindvégig olyan nyűg maradt, amelyről a közvéleménnyel összhangban nyilatkoztak, de amelynek rendezése háttérbe szorult a háború mielőbbi lezárását célzó katonai és diplomáciai törekvésekkel szemben.

 

IV. 2015. április 21., kedd 18.00
A délszláv állam kialakulása és a párizsi békekonferencia

A délszláv-párti brit értelmiség propaganda kampánya ellenére, az Egyesült Királyságnak közvetlenül sem az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásában, sem a Szerb‒Horvát‒Szlovén Királyság létrejöttében nem volt szerepe. A szociális türelmetlenség, dezertálások, sztrájkok és a nemzetiségek mozgalmai az Osztrák–Magyar Monarchia természetes felbomlásához vezettek, megteremetve ezzel a Jugoszlávia létrejöttéhez szükséges feltételeket. Mindezek tükrében a brit kormány hajlandósága fokozatosan növekedett a délszláv-barát lobbisták, közülük is elsősorban Seton-Watson érveinek elfogadására, mígnem végül jóváhagyta a délszláv állam megteremtését. A Szerb‒Horvát‒Szlovén Királyság kikiáltása (1918. december 1.) alátámasztani látszott a történész Seton-Watson délszláv népek önrendelkezésével kapcsolatos állításait, mindazonáltal a külső olasz fenyegetés és nem a jugoszláv eszmében való általános hit idézte elő a közös állam létrehozását. Elmondható tehát, hogy a nagy-britanniai délszláv lobbinak elengedhetetlen szerepe volt a délszláv népek közötti azonosságot hirdető jugoszláv eszme nyugat-európai felfogásának kialakításában, amely a legutóbbi délszláv háborúig meghatározta a nyugati kultúrák délszláv-képét. Az előadás kitér Montenegró esetére, a győztes hatalmakat megillető szék elfoglalása helyett a délszláv egységmozgalom áldozata lett: az antant hatalmak asszisztálása mellett, függetlenségétől és dinasztiájától megfosztva, visszás körülmények között a Szerb‒Horvát‒Szlovén Királyság részévé vált.

 

Facebook-esemény