Szendrey Anita

 

 

szendrey.jpg

 

 

A Debreceni Egyetem Történelem és Néprajzi Doktori Iskola 3. évfolyamos Történelem PhD hallgatója. Kutatási területe a XX. század egyháztörténete. Pontosabban kárpátaljai római katolikus egyház élete a XX. században a különböző politikai váltások tükrében.

 

 

 

 

Szendrey Anita kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

A római katolikus egyház élete a szovjet korszakban Kárpátalján

 

 

A kárpátaljai magyarság a szovjet korszakban való megmaradását nagyban segítette az egyházak adott esetben a római katolikus egyház kitartó, a magyar identitás érdekeit szemelőt tartó tevékenysége. A négy előadásból álló kurzus a szovjet csapatok bejövetelét követő azon Római Katolikus Egyház illetve magyarság elleni intézkedések sorozatát vizsgálja, amelyekkel a kárpátaljai magyarság meggyengítése, megfélemlítése volt a cél. Az előadásokban megpróbálunk betekintést nyerni a szovjet egyházpolitikában, olyan iratok feltárásával melyek még nem kerültek publikálásra. A téma aktualitását elsősorban az adta, hogy az egyházaknak napjainkban is fontos szerepe és tevékenysége van abban, hogy a Kárpátalján élő magyar lakosságot összegyűjtse és erősítse identitásukat, értékeiket megőrizze, a felnövekvő generációnak átadja, és ezeket a kezükben lévő iskolák illetve különböző közösségi helyek által tudják megvalósítani. Tehát az egyház a közösségi lét és oktatás összefonódása egykor és ma egyaránt érvényes.

 

 

I. 2014. december 3. (szerda) 18.00
A szovjet csapatok bejövetele Magyarországra, Kárpátaljára (1944)

Kárpátalján az 1944-ben bekövetkezett rendszerváltásnak, a szovjet rendszer kiépítésének egyik fontos összetevője volt az ateista nevelés, mely nagymértékben veszélyeztette az egyház életét. 1944-ben megindult a 4. Ukrán front támadása az északkeleti-Kárpátokban kiépített Árpád vonal ellen. Szeptember 27-én a szovjet csapatok elérték és átlépték a Tatár-hágót. 1944. október 15-én elrendelték Ungvár kiürítését, ezzel Kárpátalján megszűnt a magyar közigazgatás. November 25-én Csap város elfoglalásával Kárpátalja megszállása befejeződött. Ismeretes, hogy a szovjet hatalom az 1944-es év végén még nem korlátozták a szabad vallásgyakorlatot. Ennek az lehetett a fő oka, hogy a szovjetek számára stratégiailag létfontosságú Kárpátalja októberi megszállása után fő céljuk a terület katonai- politikai – hatalmi konszolidációja volt, Kárpátalja bekebelezésének diplomáciai elfogadtatása. Így az egyházak fő feladata ebben az időben a hívek türelemre intése.

 

II. 2014. december 10. (szerda) 18.00
Küzdelem a fennmaradásért (1945-1956)

A korabeli helyzetben az egyház státusza reménytelen volt, sok igazságtalanságot tett az egykori kormány, a párt. Ilyen igazságtalanságok közé tartozik, az óriási adók kiszabása, mivel az egyház életét próbálták teljesen ellehetetleníteni, az egyház tulajdonainak elvétele, az anyakönyvek beszolgáltatása és az egyházi iskola államosításának intézkedései. Az egyház életét a megfigyelések és kihallgatások töltötték ki ezekben az években. A háború alatt és a háború után különösen az imádságos társulatok fenntartása, az ájtatosságok megléte szolgálta a hívek lelki erősítését. A szovjet hatóság elsősorban azokat a papokat próbálta „eltenni láb alól", akiknek döntő szava volt az egyházban. Több hullámban először 1945, majd 1947-ben és 1949-ben hurcolták el a legtöbb papot, az utolsó munkatáborra elítélt papot 1952-ben ítélték el. A szerzetesrendeket megszüntették, az iskolákban és kórházakban szolgáló Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővéreket kitiltották, csak titokban és civilben dolgozhattak tovább.

 

III. 2014. december 17. (szerda) 18.00
Enyhülés és a megfigyelések, tiltások időszaka

Minden egyházi tevékenység tiltott volt, liturgikus szertartások, viselet, hitoktatás nem volt engedélyezet. A kialakult helyzetben az egyház irányítása, működése, egyáltalán fennmaradása emberfeletti erőfeszítéseket követelt. A papok megélhetése, elemi szükségleteinek a kielégítése is veszélybe került. Államosították a plébániákat, papi lakásokat, ezért magánházakban húzták meg magukat. A lelkipásztorok működésükért „luxusadót” kellett fizetniük. Az itt élő és működő személyeket ellenőrzés alatt tartották. A templomoknál zajló eseményeket sokféleképpen ellenőrizték: minden pénzmozgásról a pénztárkönyv bemutatásával kellett tájékoztatni félévenként a helyi állami hatóságot. A papi tevékenységet helyileg is korlátozták, szolgálataik meghatározott templomokra irányult. Nem engedték a szegények támogatását. (pl.: Szent Antal persely)

 

IV. 2015. január 21. (szerda) 18.00
Újra szabad vallásgyakorlat... Rendszerváltás (1989-1991)

Az enyhülés időszaka kezdődött a 80-as évektől. A Kijevi Rusz megkeresztelkedésének ezredik évfordulóján Moszkvában, Leningrádban és Kijevben nagy ünnepségeket rendeztek. A latin egyház küldöttségében püspökök és bíborosok is részt vettek. Csáti József a kárpátaljai római katolikus egyház vezetője Paskai László bíborost meghívta Kárpátaljára és segítségét kérte. 1989. májusában meg is történt a látogatás. Későbbiekben Magyarországról érkeztek papok a kárpátaljai magyar közösség számára, és lehetőséget biztosított a hivatást érző fiatal fiúk számára teológiai tanulmányokra, ezzel újra beindítva, a 40-es években betiltott papnevelésben való részvételt. Rehabilitálták a politikai elítélteket, és törvényt fogadtak el a vallás szabad gyakorlásáról. „Az új élet sokak imájából és szenvedéséből sarjadt.”

 

Facebook-esemény