Szarvas Melinda

 

Szarvas2.jpg

Az ELTE BTK Az irodalmi modernség programjának harmadéves doktorandusza. A magyar vajdasági irodalom kialakulásának körülményeit, identitásának változásait, irodalomtörténetét vizsgálja. A legújabb irodalmi jelenségeket kritikusként követi.

Érdeklődési területei még: a XX. század első felének magyar irodalma, kisebbségtudomány, hungarológia.

 

 

 

 

 

Szarvas Melinda kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Irodalomtörténeti kapcsolatok a határon túlról

 

 

A határon túli irodalmakat érintő vizsgálatok huszadik század végén és kétezres évek elején jellemző, az integrációt célzó patetikus hangvétele egyre inkább a múlté. Míg korábban ezekről az irodalmi régiókról leginkább általánosságban igyekeztek beszélni, mára a határon túli kulturális közegek különbözősége hangsúlyozódik.

A kurzus célja a vajdasági irodalom történetének, főbb állomásainak bemutatása, és a térség magyar nyelvű irodalmára jellemző vonások kiemelése. A vajdasági és a magyarországi irodalomtörténet vélt-valós párhuzamai adják az előadások kiindulópontját, a kritikai működés és szépirodalmi folyamatok kerülnek reflektorfénybe.

 

I. 2014. szeptember 30., kedd 18.00

Régi kérdésekre új válaszok

Létezik-e határon túli magyar irodalom és az előadásokban kiemelten vizsgált vajdasági irodalom? Mennyire van jelen a köztudatban ez az irodalmi régió? Milyen kritériumok alapján lehet a vajdasági irodalomról mint önálló közegről beszélni? Milyen viszonyban van ez a többi határon túli irodalommal (amennyiben többről is beszélhetünk), a magyarországi és az egyetemes magyar irodalommal? A régi kérdésekre az egyes régiók saját irodalomtörténetének figyelembe vételével fogalmazhatók meg új, érvényes válaszok.

Ajánlott olvasmányok:

A „határon túli magyar irodalom” integrációjának kérdései – Bányai János, Bertha Zoltán, Elek Tibor, Kántor Lajos, Szakolczay Lajos, Tőzsér Árpád kerekasztal-beszélgetése (http://mek.oszk.hu/02200/02288/html/kerekasz.htm)
Görömbei András, Napjaink kisebbségi magyar irodalma, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993. – előszó

 

II. 2014. október 7., kedd 18.00

Szenteleky Kornél, „a Vajdaság Kazinczyja” – Egy ismeretlen helyzet ismerőssé tétele: az irodalomszervezés mint (új) irodalomtörténeti kezdet

Szenteleky Kornél, vajdasági irodalomszervező „a Vajdaság Kazinczyjaként” vált meghatározó irodalmi alakká, hasonlóan ahhoz, mikor Cs. Szabó Lászlóról Czigány Lóránt írt esszét A mi Kazinczynk címmel. Az önálló irodalomtörténet a magyar egyetemes irodalomtörténet mintája alapján fogalmazódik meg.
A kisebbségi irodalmi művek mellé gyakran került egy magyarországi megfelelő: Gion Nándor Testvérem, Joáb című regényét a vajdasági Rokonokként szokás emlegetni, "Bálint Tibor Zokogó majom című regényét nevezték erdélyi Rozsdatemetőnek, Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényét pedig erdélyi Puszták népének, illetve erdélyi Húsz órának is” – így Görömbei András. Hogyan viszonyult és hogyan viszonyul ma a kritika egy-egy határon túli műhöz? Hogyan változott ezeknek az irodalmi közegeknek a szerepeltetése a legújabb irodalomtörténeti munkákban?

Ajánlott olvasmányok:

Hites Sándor, A kívül-lét kudarca – a belül-lét ábrándja, A nyugati emigráció és az irodalomtörténet = Az irodalomtörténet esélye, szerk. Veres András, Gondolat, Bp. 2004. 105-115.
Szirák Péter, A regionalitás és a posztmodern kánon a XX. századi magyar irodalomban = Nemzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen. Szerk. Görömbei András: Kossuth Egyet. Kiadó, Debrecen, 2000. 29-60.

 

III. 2014. október 14., kedd 18.00

Posztmodern versengés – 1979: Esterházy Péter Termelési regény című művének és Balázs Attila Cuniculus című regényének megjelenése és fogadtatása

Esterházy Péter és Balázs Attila párhuzamba állításával esik szó a magyarországi posztmodern és a vajdasági neoavantgárd jelenlétének potenciális egyidejűségéről. 1979-ben jelent meg Balázs Attila Cuniculus című műve, melyet a recepció hamar a szintén abban az évben megjelent Esterházy Péter-regény, a Termelési regény mellé sorolt. Balázs Attila műve és esetleges hatása azonban a hasonló irodalmi megoldások ellenére sem jutott át a határon, melynek nem is a szépirodalmak, hanem az irodalmi intézményrendszerek különbözősége lehet a legfőbb oka. A második előadásban felvetett recepciótörténeti szempontok itt tovább árnyalódnak.

Ajánlott olvasmányok:

Balázs Attila, Cuniculus, Forum Kiadó, Újvidék, 1979.
Esterházy Péter, Termelési regény, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1979.

 

IV. 2014. október 21., kedd 18.00

Kosztolányi Dezső „honosítása” – A saját hagyomány meghatározása az újraírás révén: Kosztolányi és Csáth a kortárs vajdasági irodalomban

A szabadkai születésű Kosztolányi Dezső vajdasági megítélése és szerepe az ottani irodalmi közegben meglehetősen izgalmas kérdés. A huszadik század elejének elutasítása után ma a vajdasági irodalomkutatásban a kultuszteremtésé és -ápolásé a főszerep, holott Kosztolányi nem csak születési helye révén van jelen a kortárs vajdasági irodalomban. Műveinek (és Csáth Géza műveinek) újraírása, alakjának újrafelfedezése és élővé tétele eleven irodalmi hagyománnyá tette őt. Olyan kortárs vajdasági életművekről van szó, mint Tolnai Ottóé, vagy a szabadkai Lovas Ildikóé. A Kosztolányi-újraírások mutatnak rá leghatározottabban arra, hogy az eddig ismert vajdasági irodalomtörténet megérett az újragondolásra: Bori Imre munkájában Kosztolányi Dezső és Csáth Géza mint előtörténet szerepel, Janus Pannoniusszal és a Huszita Bibliával egy kategóriába esve.

Ajánlott olvasmányok:

Hózsa Éva, Kultuszteremtés és görögpótló irodalomszemlélet: Kosztolányi-napok Szabadkán, Literatúra, 2011/3.
Alszik a fény: Kosztolányi Dezső és Csáth Géza művészete, Fiatal Írók Szövetsége – Ráció kiadó, Budapest, 2010.
Szarvas Melinda, Kosztolányi mint vajdasági író?, Kalligram, 2012/7-8.

 

V. 2014. december 11. (csütörtök) 19.00, FUGA

Új „határon túl”? – A magyarországi és a határon túli magyar irodalmak kapcsolatának újabb értelmezéseiről

A határon túli irodalmakat érintő vizsgálatok huszadik század végén és kétezres évek elején jellemző, a kulturális egységesítést célzó patetikus hangvétele egyre inkább a múlté. Míg korábban ezekről az irodalmi régiókról általánosságban igyekeztek inkább beszélni, mára a határon túli kulturális közegek különbözősége hangsúlyozódik.
Mennyire és miként vannak jelen a köztudatban ezek az irodalmi régiók? Milyen viszonyban vannak egymással, a magyarországi és az egyetemes magyar irodalommal? Ezekre a régi kérdésekre az egyes irodalmi közegek saját irodalomtörténetének figyelembe vételével újabb válaszok fogalmazódhatnak meg.

Az előadás a FUGA honlapján. Facebook-esemény.

 

 

Facebook-esemény