Varga Mónika

 

varga.jpg

Az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolájának harmadéves hallgatója, az MTA Nyelvtudományi Intézetében zajló „Morfológiailag elemzett adatbázis az 1772 előtti magánéleti nyelvhasználat köréből” című OTKA-munkálat résztvevője. Kutatási-érdeklődési területei: mondattan, szöveggrammatika (elsősorban a középmagyar korszakra vonatkozóan), grammatikalizáció, jelentéstörténet, valamint a humor kognitív nyelvészeti megközelítése.

 

 

 

 

Varga Mónika kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Betegség és metafora a boszorkányperekben

 

 

Kiket és hogyan ettek meg a boszorkányok? Mi is történt azzal, aki kötésbe került, vagy aki a szépasszonyok táljába lépett? – Az előadások során a betegség fogalomkörébe tartozó szóhasználatot vizsgálom egy sajátságos történeti műfajban, a boszorkányperekben. A szókincs- és jelentéstörténet egyes eseteinek bemutatásával többek közt arra keresünk válaszokat, hogy a tanúvallomások alapján milyen tapasztalatok, hiedelmek, vélekedések segítségével dolgozhatta fel a 16–18. század embere a különféle váratlan, nem ritkán tragikus kimenetelű megbetegedéseket.

 

I. 2014. október 1., szerda 18.00

„Amint szoktak beszillenyi az illyes Aszonyok” – A boszorkányperek mint a nyelvtörténet forrásai

Az előadásban azt mutatom be, hogyan vizsgálható boszorkányperek szövegei nyomán a 16–18. század nyelvhasználata, a korszakra jellemző nyelvi változatok és változások – figyelembe véve a hivatalos stílus és az élőbeszéd összjátékát.

 

II. 2014. október 8., szerda 18.00

„Hét esztendőknek el forgása alatt” – A metafora és a nyelvi változás kapcsolatáról

Az előadás témája a következő: hogyan segíti elő a metafora (mint a megértés egyik eszköze és módja) a tapasztalatok hagyományozódását, illetőleg milyen hiedelmeket idéznek fel egyes metaforikus fordulatok például a boszorkány személye és tevékenységei kapcsán.

 

III. 2014. október 15., szerda 18.00

„Te öttél megh engemet néne” – Rontásmetaforák boszorkányperekben

A boszorkánynak tulajdonított károk előidézését a közösség megkülönbözteti az egyéb mágikus tevékenységektől (például a jóslástól), így egy jellegzetes lexikai csoport jön létre a rontás témakörében. Ennek néhány elemét mutatom be a perszövegek „vallatásán” keresztül, utalva a bennük felidéződő tudásra, hiedelmekre.

 

IV. 2014. október 22., szerda 18.00

„Lábárul el esvén, olly szörnyü nyavalyában esett” – Betegségek metaforikus megnevezéseiről

A tanúvallomások „meghangosítását” folytatva a szándékos rontásként azonosított történésekre utaló fordulatok után általánosabb megbetegedésekre vonatkozó metaforikus kifejezésekről lesz szó. A motivációt tekintve szerepet kap mind a közös, általános (testi-környezeti) képzetek felidézése, mind pedig a kulturális hagyományok megőrzése.

 

Kihelyezett előadás: Attention Alkotóműhely, 2014. november 19., szerda 19.00*

„Te öttél megh engemet néne” – Rontásmetaforák boszorkányperekben című előadás átdolgozott és kibővített változata fog elhangozni az alkalmon.

 

Olvasmányok:

Benkő Loránd 1988. A történeti nyelvtudomány alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest 127–141.
Dömötör Tekla 1981. A magyar nép hiedelemvilága. Corvina, Budapest 55–64, 124–141.
Hadrovics László 1992. Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. Akadémiai Kiadó, Budapest 69–75.
Pócs Éva 1983. Gondolatok a magyarországi boszorkányperek néprajzi vizsgálatához. In: Ethnographia 94: 134–47.
Pusztai Ferenc 1999. Beszélt nyelv a középmagyarban. Névtani Értesítő 380–6.
Tolcsvai Nagy Gábor 2010. Kognitív szemantika. Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra 80–86.

 

Facebook-esemény