Ránki András

 

Az ELTE BTK Esztétika doktori programjának végzős hallgatója. Témája a 20. század második felének magyar filozófiai zeneesztétikája.

 

 

 

Ránki András kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

Hagyományok határán: a zene szabadsága

 

 

A kurzus célja, hogy egyfajta bevezetésként szolgáljon a 20. századi zene esztétikájához. Arnold Schönbergnek és Ferruccio Busoninak, a 19-20. század két jelentős zeneszerző-teoretikusának elméleti munkáit tesszük vizsgálat tárgyává, figyelmet szentelve a zenei forma és anyag kérdésének. A konszonancia, a disszonancia, a tonalitás, a téma, a dallam, a harmónia problémaköreinek felvázolásával, tágabb zenetörténeti kontextusba helyezésével vélhetően láthatóvá válnak azok az erővonalak, amelyek mentén az európai műzene történetének a 20. század első évtizedeiben végbe menő paradigmatikus fordulata kibontakozott.

 

 

I. 2014. március 10. (hétfő) 18.00

A műzene változásai az európai hagyományban


A bevezető előadásban a nyugati műzene történetében kialakult különféle hallásmódokat, zenei ideálokat és zeneesztétikai paradigmákat tárgyaljuk. A középkori, a reneszánsz, a barokk, klasszikus és romantikus zenére jellemző formaképzés sajátosságai mellett kitérünk a zene természetével, funkciójával kapcsolatos filozófiai igényű reflexiókra is.

 

II. 2014. március 17. (hétfő) 18.00

Értelem és érzék, konstrukció és inspiráció – Arnold Schönberg


A klasszikus-romantikus tonális és formai konvenciók bomlásfolyamatát és e folyamatok eredményeit Anold Schönberg, osztrák zeneszerző életművének fényében vizsgáljuk. Schönberg a szabad atonalitáshoz és a dodekafon komponáláshoz kapcsolódó esztétikai ideál legitimációját sajátos zenetörténet-szemléletre alapozza, amely hatással van a tudatos és ösztönös mozzanatok értékelésére mind a forma- és műfogalom, mind a zenei alkotás és befogadás tekintetében.

 

III. 2014. március 24. (hétfő) 18.00

A zene veleszületett szabadsága – Ferruccio Busoni


A zeneművészet új esztétikájának vázlata kapcsán a hangtér újfajta kihasználását és a hangszínben rejlő lehetőségeket vizsgáljuk. Kitérünk Busoni pluralisztikus zenetörténet-szemléletére is, amely a többi között a különböző zenei hagyományok elemeinek kompozitorikus alapanyagként való felhasználása szempontjából jelentős.

 

IV. 2014. március 31. (hétfő) 18.00 -- ELMARAD!!!

Az új zene útjai


A záró előadás a 20. századi zenetörténet későbbi fejleményeiből válogat. A zajok mint zenei értelmet nyerő akusztikus fenomének, illetve az olyan formaképzési módok, mint a véletlen vagy a magas fokú, számításon alapuló szervezettség esztétikai pozicionálása során rámutatunk e jelenségeknek az eddig tárgyalt paradigmatikus fordulattal való összefüggésére.

 

 

A kurzus oldala a Facebookon.