Bársony Márton

 

barsony.jpgTörténelem és esztétika szakon végeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Doktoranduszként a Filozófiatudományi és az Irodalomtudományi Doktori Iskolák hallgatója vagyok, Összehasonlító irodalomtudomány és Esztétika programokon. Kutatási és érdeklődési területem ehhez méltóan igen széles skálán mozog, többek között nevetésfilozófiával, Bahtyin karneváli kultúrájával, Shakespeare-rel és drámairodalommal általában, burleszk filmművészettel, az „unheimlich” fogalmával, őrület teóriákkal, a bohóc jelenséggel és a bolondsággal, mint transzgresszióval, Foucault-val és Deleuze-zel foglalkozom. Rendkívül büszke vagyok rá, hogy a Pesti Bölcsész Akadémia alapítójának nevezhetem magam.

 

 

 

Bársony Márton kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

 

A Rémbohóc – Egy figura jelentéstörténete

 

 

 

Egy coulrofóbiás férfi vallomása a világhálón:
„A bohócok iránti gyűlöletem öt éves koromban kezdődött. A cirkuszban voltam, amikor egy bohóc odajött hozzám és azt kérdezte: »Szeretnéd látni a majmot a dobozban?« Természetesen szerettem volna, így igennel válaszoltam. Amikor belenéztem a dobozba, nem láttam majmot... csak egy tükröt.”
Manapság egyre gyakrabban találkozunk olyanokkal, akik félnek a bohócoktól, és ezt alaposan kihasználja az úgynevezett popkultúra is: képregényekben, horrorfilmekben, de még a „magaskultúra” egyes alkotásaiban is elszaporodtak az élénken kifestett, hegyes fogú, ijesztő bohócarcok. A helyzet még ennél is rosszabb, amikor a hírekben bohócmaszkot viselő gyilkosokról olvasunk, rablókról és terroristákról. Nehéz megállapítani, melyik jelenség érkezett hamarabb.
A figura egyidős az emberi öntudattal: a gyógyítás, a vallás, a művészet és annak perifériaterületei, az egész világ szinte minden kultúrája, egy emberekből összeálló, gyakorlatilag tetszőleges nagyságú csoport azonnal megteremti és porondot tesz alá. Mi rejlik a furcsa álarc mögött? Honnan indult és hova fejlődött ez, az emberiség történelmét végigkísérő, mindig idegennek ható alak? Nevettetett az archaikus rituálékon, az ókor temetésein, a középkor karneváljain, Shakespeare színházában és a cirkusz porondján. Ma mégis halálra ijeszt bennünket. Az előadások alkalmával megpróbáljuk leleplezni az örökkön-örökké vigyorgó szörnyeteget.

 

 


I. 2013. november 6. (szerda) 18.00

Mi az a bohóc?

A toprongyos figura rendelkezik valamiféle előtörténettel: vannak állandó tulajdonságai, legfőképpen a fura játékoknak, amelyeket évezredek óta űz. Ugyan a porond sokszor megváltozott alatta, a bohócmozgás keveset változott a feltételezett első megjelenése óta. Vajon tudunk-e valamiféle családfát rajzolni neki? Világos-e, milyen rokonság fűzi mondjuk a mindentudó udvari bolondhoz, az ortodox hagyomány szent bolondjához, vagy az őrülethez eleve? Mi köze a bolondkirályságokhoz, a nagyvárosi karneválokhoz (akár olyanokhoz, mint Velence mai karneváljának ősei), amikor az egész világ a feje tetejére állt?


Ajánlott „irodalom”:

A vesszőből font ember (The Wicker Man) c. színes angol horror (1973)
Rendezte: Robin Hardy; Szereplők: Edward Woodward, Christopher Lee, Diane Cilento
Samuel Beckett: Godot-ra várva. In: Uő. Godot-ra várva – A játszma vége. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010.

 

II. 2013. november 13. (szerda) 18.00

Az első bohócüldözések

 

Mik az első lépések a bohóc számára a megromlása felé? Az emberi gondolkodás legnagyobb változásai olykor igencsak mostohán bántak a figurával, és korábbi kitaszítottsága egyre hangsúlyosabbá válik. A felvilágosodás után születő új, elutasító ízlésideál, a német színház bohócvitája, a francia udvari bolondok szerepének megváltozása, a pantomim bohócok megszületése mind ennek a történetnek egy-egy jelenete. A cirkusz már a finom ízlés birodalmában születik, miközben a bohóc a költészet egyik legmagányosabb alakjává válik.


Ajánlott „irodalom”:


Szabolcsi Miklós: A clown, mint a művész önarcképe. Argumentum, Budapest, 2011.
Charles Baudelaire: Egy hősi halál. (fordította Szabó Lőrinc)


III. 2013. november 20., (szerda) 18.00

A bohócjáték értelemvesztése


Egy elméleti óra következik a halállal kapcsolatos képzeteink megváltozásáról. Egy olyan kor beköszöntéről, amelyben „Isten halott”, a „világ pedig elvarázstalanodott”. Ezt a kort egy halott bohóc, Yorick készítette elő. Hasonlóképpen ahhoz, ahogy az időről való gondolkodás előző nagy fordulópontját Krisztus, „Isten bohócának” halála és feltámadása jelentette. Az idő linearitása és folyamatosságának szerkezete sokat változott, és szükségszerűen vezetett a „halott bohóc” képzetéig, amit viszont nem könnyű elfogadnunk.


Ajánlott „irodalom”:


ifj. Hans Holbein: A halott Krisztus c. festménye (1521-1522)
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű
Lábass Endre: Bohócemlékiratok. Joseph Grimaldi és Dickens. In: Jelenkor, 52. évf., 12. sz., 2009. 1269. o. http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/1845/bohocemlekiratok

 


IV. 2013. november 27. (szerda) 18.00

Horror


A huszadik században bekövetkezik a borzalom. Pszichiátriai esettanulmányokról lesz szó, a pszichológiában vitatott coulrophobiáról és a popkultúra rémbohócának megszületéséről. A kínálkozó példákon keresztül megpróbáljuk mindannak figyelembevételével, amit korábban tanultunk, valamiféleképpen megmagyarázni a bohóc figura elfajzását. Gyilkos bohócok életrajzait nézzük át, filmek és képregények rémbohócait tanulmányozzuk és a mém beágyazódását kutatjuk a kultúrában: „Can’t sleep, clowns will eat me…”


Ajánlott „irodalom”:


Stephen King: Az 1-2. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008.
és/vagy
Stephen King: Az (It) c. amerikai-kanadai thriller (1990)
Rendezte: Tommy Lee Wallace; Szereplők: Harry Anderson, Dennis Christopher, Annette O'Toole, Tim Curry
Egy őrült szerelem balladája (Balada triste de trompeta) c. spanyol-francia horror (2010)
Rendezte: Álex de la Iglesia; Szereplők: Carlos Areces, Carolina Bang, Antonio de la Torre
Batman: Arkham Elmegyógyintézet c. képregény
Grant Morrison (szöveg), Dave McKean (rajz), Képes kiadó, 2008.