Pataky Adrienn

 

pataky.JPG

 

Az Általános irodalom- és kultúratudomány doktori program elsőéves hallgatója, kortárs magyar költészettel foglalkozik. 2006 óta publikál cikkeket, kritikákat, a Kortárs Online állandó szerzője, a Magyar Drámapedagógiai Társaság tagja, a Pesti Bölcsész Akadémia egyik szervezője.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pataky Adrienn kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián:

Poétika, politika és szexualitás a kortárs magyar irodalomban

 

A négy előadásból álló kurzus a hazai költészet utóbbi évtizedeinek szerzőiből merít. Az előadások tematikailag különválnak egymástól, az első kettő a közéleti-politikai költészet körül forog, a harmadik egy műformára koncentrál: a szonettre Petri György költészetében, a negyedik pedig a testiség, szexualitás megjelenését vizsgálja Tóth Krisztina műveiben.
Célom, hogy az előadások némiképp szemináriummá is váljanak, közös elemzéssel, gondolkodással beszélgessünk is a szövegekről.



A kurzus előadásai:


2013. április 19. (péntek) 18.00

1. A „politikai költészet” és Petri György

Petri Györgynek még csak két kötete jelent meg, amelyek után a következőt már kénytelen volt szamizdatként terjeszteni, beletörődve abba, hogy verseit így csak egy szűk értelmiségi réteg fogja olvasni. Hogy miért volt ez szükségszerű, és Petrinek mi köze volt a demokratikus ellenzékhez, a Charta-ügyhöz vagy a Beszélőhöz, és mi az a szamizdat, kiderül az előadásból, s talán az is, hogy a politikai szerepvállalásának mennyire volt része a költészete. Politikai költő volt-e Petri György? 2008 elején az Élet és Irodalom lapjain Károlyi Csaba nagy port kavart azon írásával, amelyben a Petri-mítosz végéről, Petri süllyedéséről írt. Mennyire maradandóak Petri közéleti-politikai versei, s összességében ez a költészet mennyire lesz maradandó? Sokan ismerik, szeretik, olvassák-e ma Petrit?

Ajánlott irodalom:

A szabadság hagyománya – A magyar politikai költészet klasszikusai. Petri Györggyel beszélgeti Kisbali László és Mink András. Budapest, Beszélő, 2001.
Károlyi Csaba: A Petri-mítosz vége. In: Élet és Irodalom, 2008/1.
Pomogáts Béla: A politikai költészet rehabilitálása. Petri György szamizdat-verseiről. In: Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000/4, 37–48, valamint Tiszatáj, 2001/6, 64–72.

2013. április 26. (péntek) 16.00

2. Hazafogalmak (Petri György, Kemény István és a kortársak)

Korábbi neveket könnyen sorolunk a magyar politikai költészettel kapcsolatban, megvan a fővonal: Petőfi, Ady és talán még Petri is, és persze közben is voltak „politikai költők”. Ám a rendszerváltás után kevés költő foglalkozott politikai lírával, Radnóti Sándor nemrég ki is jelentette, hogy  „Az utolsó nagy magyar politikai költő Petri György volt". Ám egy-két éve ismét felélénkülni látszik a politikai diskurzus a szépirodalomban, a szövegek a valahová tartozás jegyében és sokszor a tiltakozás hangjaként szólaltak és szólalnak meg. Mind prózában, mind költészetben találunk színvonalas példákat, gondoljunk csak a hetente megjelenő Parti Nagy Lajos mesékre, Kemény István Búcsúlevelére, a válaszként érkezett Magyar közöny (Térey János) vagy Bánk, magában (Tóth Krisztina) című versekre, vagy az Édes hazám. Kortárs közéleti versek című antológiára, vagy akár a Kistehén már-már kultikussá váló Ezt is elviszem magammal című dalára, amely Erdős Virág versét írta zenébe. A verselemzések mellett és közben definíciós kísérletek lesznek a haza, az identitás, a nemzet, a költészet fogalmára, és körüljárjuk, hogy létezhet-e egyáltalán ma olyan fogalom, hogy „politikai költészet”.

Ajánlott irodalom:

Bárány Tibor: Mért nincs magyar politikai költészet, ha egyszer van? In: Élet és Irodalom, 2012/5.
Elek Tibor: A létező magyar politikai költészetről. In: Élet és Irodalom, 2011/dec. 2.
Édes hazám. Kortárs közéleti versek. (szerk. Bárány Tibor). Budapest, Magvető, 2012.


2013. május 3. (péntek) 16.00

3. Petri György és a szonett

A szonett kedvelt formája a XX. század végi és a jelenkori magyar irodalomnak, s amióta a forma kötöttsége lazult, sokféle típusa kialakult. Petri György költészetében különösen kiemelt jelentőséget kapott; bár Petri tökéletes formaérzékkel bírt, mégis gyakran kiforgatta a szonett formáját, és olyan szójátékokat is gyártott belőle, mint a szünetjel, SZONETT-JEL, szonetlen vagy szonetthetnék. Mindemellett végig jellemző volt költészetére a forma és tartalom szintézise, szonettjei sokszor ars poétikus versekként és kötetek címadó verseiként szerepeltek, és gyakran intertextuális viszonyba is léptek egymással vagy más versekkel, mint például az Az vagy nekem című vers Shakespeare szonettjével.
Az előadás természetesen nemcsak formai szempontok alapján közelít a versekhez. A szonett mint a versformák egyik legkötöttebbike, épp túlszabályozottsága miatt lehet alkalmas intenzív, szubverzív, sokszor ambivalens tartalmak kifejezésére, éles feszültséget teremt benne a precíz megszerkesztettséggel szemben álló könnyed dallamosság. Az előadás során – remélhetőleg közös olvasás, elemzés keretein belül – megpróbáljuk értelmezni a Petri szonettek hangulatát, a bennük feltáruló jelenlétet.

Ajánlott irodalom:

Bagi Zsolt: Petri György líriko-filozófiája. Jelenkor, 1999/1, 78-79.
Gumbrecht, Hans Ulrich: A jelenlét előállítása. Amit a jelentés nem közvetít. Bp., Ráció Kiadó – Historia Litteraria Alapítvány, 2010.
Horváth Kornélia: Petri György költői nyelvéről - Poétikai monográfia, Bp., Ráció Kiadó, 2012.
Roubaud, Jacques:  Néhány reflexió a szonett-formáról (Előadás, Bp., 2010. november 12. - Magyar előadásvázlat)


2013. május 10. (péntek) 16.00

4. Szexualitás, testiség, szerelem Tóth Krisztina műveiben

Költő vagy költőnő? Kell-e az utótag? Tóth Krisztinával kapcsolatban folyton felmerül, hogy „női szerző”, mert „olyan” témákról ír, és hogy „női írást” művel-e, feminista-e. Jelent meg műve olyan antológiában, amelyben csak nők szerepelnek, és sokszor ír a nőiségről, női létproblémákról, ám ez még nem jelenti azt, hogy a fenti kérdésekre igen a válasz. Szóba kerül majd, hogyan alakul ki a női identitás, mi az a gender, és hogy van-e egyáltalán olyan, hogy „női írás”. Ám mindezek mellett a szövegeket előtérbe helyezve szeretném bemutatni milyen sokszor ír Tóth Krisztina a nemi szerepviszonyokról, a szexualitásról, a vágyról és mindezt mennyire szemléletesen teszi mind versben (pl. Naptár, Dosszié, Hányszor könyörögtem, Perpetuum Mobile, Most viszik), mind prózában (pl. Nagy vonalakban a női szexualitásról, Ez itt mindek a helye?, Take five).


Ajánlott irodalom:

Kiss Noémi: A nő a kortárs magyar irodalomban. Szilánkok. In: Lettre, 63. szám
Mitgutsch, Anna: Mi az, hogy „női irodalom?”. In: Lettre, 24. szám, 1997. tavasz
R. Szabó Zsuzsa: Az irodalom nemisége. In: Debrecen Online, 2006. október
Tóth Krisztina: Tetovált könnycsepp. Tóth Krisztina beszélgetése Scherter Judittal. In: Jelenkor, 2004, 47. évf., 4. szám
Tóth Krisztina: Nagy vonalakban a női szexualitásról. In: Üzenet, 2005/2.

 

 

Az esemény Facebook-oldala