Balázs Debóra

 

 

balazs_debora.JPG

 

1989-ben született Budapesten. A BA-t az ELTE BTK-n végezte Magyar szakon (Művészettörténet minor), az MA-t Reneszánsz tanulmányok interdiszciplináris mesterszakon. Jelenleg végzős hallgató az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának Európai és magyar reneszánsz programján.

 

 

 Tubay Tiziano 

 

 

tt_profilkep.jpg

 

1989-ben született Budapesten, egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészkarán magyar alapszakon és reneszánsz tanulmányok mesterszakon végezte. Jelenleg az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának Európai és magyar reneszánsz programján másodéves hallgató, készülő disszertációjában a székely írás és a humanizmus kapcsolatát vizsgálja. A székely írással kapcsolatban több közleménye jelent már meg, önálló monográfiájában az írásrendszer kutatástörténetét tekintette át.

 

 

 

Balázs Debóra és Tubay Tiziano kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián

 

Ősi írások kultusza a középkorban és reneszánszban

 

 

A korai reneszánsz humanistákkal kezdődött az antik kéziratok gyűjtése, s az európai gondolkodás gyökerét jelentő antik szövegek fordítása latinra, majd népnyelvre. Kiváló példája ennek Marsilio Ficino neoplatonista munkássága, a Janus Pannoniusnak ajánlott Lakoma-kommentárja vagy Hermész Triszmegisztosz Corpus Hermeticumjának fordítása. Az 1450-es évekre tehető az európai, mozgóbetűs könyvnyomtatás feltalálása (Gutenberg), ami nemcsak információs robbanást eredményezett, hanem jelentős mértékben táplálta a betűvetés és a betűk iránti lelkesedést. A reneszánsz idejére datálható a monoalfabetikus titkosírásnál jóval bonyolultabb polialfabetikus rendszerek feltalálása, aminek Alberti, Trithemius, Vigenère és Giovan Battista della Porta voltak a legeredményesebb tudósai. A hatékonyabb titkosítási módszer elterjedése mindenesetre nem vetette vissza az ábécék készítése iránti szenvedélyt sem. Egy valamire való reneszánsz tudós, alkimista írásrendszert alkotott például tanai titkosítására vagy épp a túlvilággal, az angyalokkal való kommunikációra.

A nagy földrajzi felfedezésekkel számtalan új benyomás érte Európát, ezek között vannak az újabban megismert kultúrák rejtélyes írásrendszerei is. A korszakban leginkább népszerű egzotikus írás azonban nem ezek közül került ki: az ősi egyiptomi írás volt az, melynek megfejtésére a legtöbb kísérlet történt. Bár technikai újítások jelentős szerepet játszottak a humanizmus elterjedésében és kiteljesedésében, az egzotikus írások tömegesen pedig az újkorban jelennek meg (az útinaplókba lejegyzett másolatokban és az Európába érkező műtárgyak mintájára metszeteken és antikizáló műtárgyakon), nem mehetünk el szó nélkül a középkori források tipikus bejegyzései mellett sem. Eddig kevéssé kutatott középkori emlékek és újkori visszhangjuk bemutatására és értelmezésére vállalkozunk.

Az előadás-sorozat másik témája a székely írás (közkeletű nevén székely vagy magyar rovásírás), a székelyekhez kötött, titokzatos régiség. A tudósokat a XX. század elején igen foglalkoztató írásrendszer iránt a rendszerváltozást követően újult meg az érdeklődés, a ’90-es évek jelentős felfedezései azonban inkább a kérdéseket, mintsem a válaszokat gyarapították. Az előrelépéshez mindenekelőtt az eddigi eredmények összefoglalása volt nélkülözhetetlen: a kutatástörténeti áttekintés immár átfogó bibliográfiával és eddig nyomtatásban kiadatlan források fényképhasonmásaival hozzáférhetővé vált. Az előadások során először a székely írás történet- és nyelvtanírói említéseit tekintjük át, a másodjára a szakirodalomban legtöbbet tárgyalt emlékekkel, különösen a legkorábbiaknak ítélt feliratokkal és kéziratokkal, valamint az írásrendszer eredetével kapcsolatos jelenlegi elképzelésekkel ismerkedünk meg.

 

I. 2015. február 9, kedd 18.00
Görög, héber és latin írásrendszerek mint vendégszövegek – Balázs Debóra

A vizsgálat korpuszát olyan ábécék adják, melyeket első pillantásra véletlenszerűen jegyeztek le kódexekbe vagy nyomtatványokba. Az előadás vezető kérdései a következők: Miért és kik jegyezték le őket? Mely ábécéket jegyezték le a leggyakrabban? Milyen következtetéseket vonhatunk le az utóbbi kérdésekre adott válaszokból? A vizsgált kódexekbe a három szent nyelv ábécéit, a görögöt, hébert és latint jegyezték le ismeretlen kezek. Ez tollpróba volt csupán, vagy annál mélyebb tartalom rejlik a megörökített írásrendszerekben?

 

II. 2015. február 16., kedd 18.00
A szláv-glagolita abécé, a rúnaírás, gyors- és titkosírások – Balázs Debóra

A középkorig visszamenő tradíció a szláv-glagolita ábécé eredetét Szent Jeromoshoz kötni, akit sokáig az aethicusi Cosmographia szerzőjének is véltek, sőt a glagolita szerzetesek betűiket az egyháztanítótól eredeztették. A hiedelem széles körű elterjedésével Jeromos lett a szláv ábécé feltalálója és a liturgia szláv nyelvre fordítója. Ezzel a hagyománnyal tudományos szinten Karl Pertz, majd később Julia Verkholantsev foglalkozott. Verkholantsev 2014-es könyvében cáfolja azt az álláspontot, mely szerint Szent Jeromosnak szláv betűi lettek volna. Heinz Löwe 1976-os tanulmányában Aethicus betűit az ótörök és magyar rovásírással állította párhuzamba, Vékony Gábor 2004-es könyvében pedig a kárpát-medenceivel. Az említett írások mellett érdemes végigtekinteni Aethicus Ister ábécéjének középkori befogadástörténetét, s hogy az első kéziratos említésektől kezdve hogyan alakul a kozmográfia és azon belül az írásrendszer megítélése? Fontos kérdés az is, milyen kontextust kap a fiktív vagy valós szerző az évszázadok során, illetve mi befolyásolta mindezt. Előadásomban erre keresem a választ. Aethicus ábécéje mellett bemutatok más, a középkorban és reneszánszban népszerű ábécéket is, így a rúnaírást, valamint gyors- és titkosírásokat.

 

III. 2015. február 23., kedd 18.00
A székely írás a magyar krónikáshagyományban és nyelvtani munkákban – Tubay Tiziano

A magyar történetírásban Kézai Simon óta hagyományozódik, hogy a székelyek saját, a latintól eltérő írásrendszerrel bírnak. A toposz a krónikákban és a történetírók munkáiban a hun-történet részeként bukkan fel, s a kora újkori nyelvtanírók a héber nyelvrokonság bizonyítékát látták benne. Ez az előadás a szöveghagyományt hivatott áttekinteni.

 

IV. 2015. március 1., kedd 18.00
A székely írás hiteles emlékei és eredetének kérdése –Tubay Tiziano

A székely írás emlékeinek korpusza jelentősen gazdagodott Sebestyén Gyula máig meghatározó monográfiája, A magyar rovásírás hiteles emlékei (1915) óta, különösen a feliratos emlékek száma gyarapodott örvendetesen. Arra vállalkozunk, hogy a szakirodalom által a legfontosabbnak ítélt emlékeket, illetve az emlékek datálásával és a korpusz értelmezésével kapcsolatos problémákat bemutassuk, valamint megismerkedjünk az írásrendszer eredetével kapcsolatos jelenlegi elképzelésekkel.

 

Ajánlott olvasmányok:

Walter BERSCHIN: Greek Letters and the Latin Middle Ages. From Jerome to Nicholas of Cusa. Trans. Jerold C. FRAKES, The Catholic University of America Press, Washington D. C. 1988.
Bernhard BISCHOFF: Mittelalterliche Studien, Ausgewählte Aufsätze zur Schriftkunde und Literaturgeschichte, I–III, Stuttgart, 1966–1981.
SEBESTYÉN Gyula, A magyar rovásírás hiteles emlékei, Bp., MTA, 1915.
SÁNDOR Klára, A székely írás nyomában, Bp., Typotex, 2014.
TUBAY Tiziano, A székely írás kutatásának története, Bp., OSzK, 2015.

 

Facebook-esemény

 

süti beállítások módosítása